Kezdünk egyre távolabb kerülni. Milyen érdekes, hogy tavaly ilyenkor mit nem adtam volna azért, ha saját munkája van, saját haverokkal és programmal. Ma meg azt érzem, hogy egyre kevésbé vagyok tényező az életében, egyre kevesebb időt tölt velem, ezzel szemben minden ideje a munkájáé. Hideg érzés veszi körül a szívemet, mikor közönyösen bejelenti, hogy ma is vacsorázni kell mennie az egyik sales-es lánnyal, hogy étteremajánlót írjon. Sosem velem. És sosem tudhatom a programját, a közös programunkat előre, falra mászok az utolsó perces "meet me in 15" sms-ektől. Lúzer vagyok.

Közben voltam egy állásinterjún egy könyvkiadónál, ahol PR-es/menedzserasszistenst keresnek, de csak azért asszisztens, hogy kevesebbet kelljen fizetniük. Százharminc nettóért nemá', hogy haptákba álljak. Ez már nem az alapítvány.

Happy days, please do come.

szinamondta 12/08/2006 08:12:00 PM

0 comments

. . .