Nem akartam észrevenni, hogy túlélted az életed, az új nap neked újat nem adott, hogy a neked szánt testet régen elnyűtted már. Azt láttam benned, ami mindig is voltál nekem: egy szőke, göndör hajú angyal, aki az én puffogós, melankolikus fejemet egy-egy hanglejtéssel vagy szurkálódással mosolyra bírtad. Azt is figyelmen kívül hagytam, hogy a szerepeink kicsit átalakultak: én hajoltam föléd egy ideje már, mert olyan apró asszony lettél. És nem én voltam az, aki a szobában akart maradni a sétálás helyett, mint régen, hanem téged kellett noszogatni. Nem tetszettél már magadnak, hiába mondtuk, hogy szép vagy. Nehéz lett mozognod, és pár éve nem sürögtél-fogotál már, mint régen. Nem készült a mamatészta, az utánozhatatlan cérnametélt, nem mostál fel és söprögettél többet. A kaszinótojást is más csinálta helyetted, és ha mosogattál is, az inkább simogatásnak tűnhetett.

A meséid megmaradtak az utolsó pillanatig, és egyre többet emlékeztél a múltról. És elkéstem azzal, hogy rögzítsem a mókás, bátor, békebeli történeteidet! Hogyan meséljem el, ha egyszer dédunokáid lesznek, hogy hogyan bicikliztél a tucat tojással, mikor a szél fellebbentette a szoknyádat, és az összes tojás a földön landolt? Vagy amikor a négy udvarlót az utca négy sarkára rendelted oda ugyanabba az időpontba, és csalfán elbringáztál mellettük? Vagy ahogy elfogadtad a frissen felvett boltoslány csomagolási módszerét, pedig te voltál a főnök. Vagy ahogy megynerted a Márka-ladát és tévéreklám készült rólad, és ahogy beszálltál az autóba, a mozdulatról kollégáid mind elhitték, hogy régóta vezetsz, pedig sosem volt jogosítványod. A kínkeserves árvagyerek-korod, az életmentő történetek a polgáriban, a boltvezetői anekdoták, a háború, a balatoni nyarak a gyerekeiddel és még mindaz, amit a saját szememmel láttam - rekonstruálhatók? Hogyan mesélhetném el mindezt, a te hangodon és szavaiddal? Fotöly, tepszi, hokedli. Neked volt a legsimább kezed.

"Bárcsak több lenne belőlem benned." Én is ezt kívánom. Bárcsak lenne bennem több a te életszeretetedből, életrevalóságodból, vidámságodból. A nyomodba érni úgysem tudok, én, "sutyerák". Nevess, hogy mi is nevessünk veled.

szinamondta 1/22/2007 05:28:00 PM

0 comments

. . .