Néha normális vagyok, máskor nem, néha félek az élettől, máskor elhessegetem. De tényleg, ilyenkor az emberben felmerül, hogy basszameg, tényleg törékeny a mi kis valóságunk, percek alatt elillanhat, és minél több embert szeretünk, annál szarabb lehet nekünk. Persze persze, szeretni és szeretve lenni jó, de elveszteni félelmetes. Azt is tudom jól, hogy félelemben élni nem lehet, hanem minden percet ki kellene élvezni és szeretni az életet.

Mondjuk azt, hogy 2007-ben igyekezzünk törekedni e felé. Ajánlom Coelho: Az alkimistát. Ő már tudja, hogy a válasz nem 42.

szinamondta 1/25/2007 02:28:00 PM

0 comments

. . .