2007/03/01
Piroska várakozással tekintett az este elébe. Egy új helyen találkozott régi barátokkal, illetve, miután végiggondolta, inkább talán ismerősöket mondott volna. Délután volt egy megbeszélése is, amire kerékpárral érkezett - milyen kellemes volt az enyhe időben tekerni a pedált, és azt gondolni, hogy a mögötte várakozó autósok szeme biztos fennakad a magassarkú, piros csizma láttán.
Előbb érkezett, mint a többiek, és mivel az asztalfoglalással félreértés történt, lehuppant a sarokban álló asztalhoz. Igazából hasonló helyet képzelt el a Farger név hallatán, a Szabadság-téren: amerikás szendvicsek, amerikás árakkal. Pontosabban, az amerikás szendvicsekkel kapcsolatban kétellyel élt, és miután néhány perccel később kijött a kedves pincérfiú, rá is kérdezett a bagel méretére. "A bagel egy körülbelül ekkora, zsemleméretű szendvics, és lyuk van a közepén. Három féle van, szezámmagos, hagymás és sima" - mondta el kissé zavarban a pincér. Jó, gondolta Piroska, a lyukról tudok, de itt is csak egy szelet paradicsomot tesznek bele, mint a Múzeum körúton, és olyan lapos, hogy szánalmamban bele sem akarok majd harapni?
A többiek is megérkeztek. A nyakkendős diplomata, az öntudatos reklámproducer és a simulékony ügyfélkapcsolati munkatárs. Négyesben átültek egy másik asztalhoz, amelynél kissé szorongva fértek el, és melynek, hogy ne billegjen, PestiEsttel volt kitömve a lába. A capuccinót kávékülönlegességnek nevezték és a kisadag 380 forintot kóstált.
Vidám társaság volt. Megállapodott szakemberek, és Piroska. Nosztalgiázás az amerikai egyetemi évekről, sztorizgatás munkával kapcsolatban, futóverseny Bécsben, kirándulás Noszvajon, ja, Piroska, gyere te is, tették hozzá minden tizenkettedik mondathoz udvariasan. Piroska nem akart menni. Talán nem is tudott volna, nem mellesleg pedig a külsőségektől eltekintve (ő is szépen fel volt öltözve és a szeme is ki volt festve) teljesen kilógott a csapatból. Ő volt az, akinek semmi konkrét elképzelése nem volt arról, hogy mit csinál most (várakozó állásponton vagyok, mondja általában) és, hogy mit fog csinálni később. Munkanélküliként és szabadúszóként tengeti mindennapjait.
A pincér többször visszajött, és mikor végre rendeltek, nem ajánlotta fel a háromféle bagel közötti választási opciót. Majd Piroskának beigazolódott a félelme, a lazacos bagelt összesen nyolc apró harapással el lehetett pusztítani. És ahogy a többiek beszéltek, ő csak távolodott, távolodott, mint Chagall kék hegedűse, és szinte már fél testtel kint lógott a Zoltán utcában, a lelakatolt kerékpárját a fánál felejtve.
De maradnia kellett még, a pincért kémlelve, aztán érte még egy meglepetés. Jött volna a számla, de a pincér rákérdezett, hogy egybe vagy külön számolhatja-e, és Piroska, a közepesen csóró, rávágta volna, hogy egybe. De mindhárman gyorsabbak és logikusabbak voltak nála, először a reklámproducer, majd gyorsan utána a diplomata, és végül a simulékony ügyfélkapcsolati munkatárs kiáltott fel, hogy külön. Ezután felöltöztek, a kasszához fáradtak, és külön-külön fizettek.
Aztán Piroska eloldozta a kerékpárját, felrakta a lámpásokat és elindult. Nem tudta, hogy hová. Merre.
szinamondta 3/01/2007 09:27:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
3 Comments:
remelem, hogy sok-sok ilyen klasszul megirt iras fele tart Piroska...
orom volt olvasni! :)
Tenyleg nem csak a kulsosegek miatt logsz ki. Szerencsere, mert jo, hogy kilogsz :)
hajrá piroska :) a farger meg vasárnap zárva volt (hja, a banknegyedisták a target market), pedig mi is bringával, de ezexerint nem kár érte.
Post a Comment
<< Home