Három éve nem gondoltam volna, hogy a legendás scratchmestert, DJ Q-bertet élőben láthatom Budapesten. Vagyis, hmm, a koncert első felében nem nagyon láttam, mert egy bazinagy gonoszszemű kidobóember állt be elém, és a pofámba bámult. Komolyan, a kezdeti boldog izgalmat egyre inkább felváltotta a májamat piszkáló gondolat, hogy a rohadt életbe, itt állok az első sorban, de ez a tapló direkt az arcomba lóg. A színpad másik felén nem állt egy kidobó sem, sőt, az emberek a színpadon ültek. Lehet, hogy nem kellett volna erre konrétan rákérdeznem az ördögfejűnél, mert onnantól fogva komolyan úgy tűnt, hogy direkt áll elém. Persze az engem (155 cm) löködő kétméteres francia csávóra nem volt kifogása.

Aztán végül én húzódtam félre, és jó kilátásom nyílt a villámkezű kaliforniaira, aki huncut mosolyokkal spékelte meg a technikai virtuozitását. Csak lestünk, mikor a Rappers' Delight szövegét úgy skreccselte végig... Be kell vallanom, a Merlint továbbra is utálom, vagyis inkább a láncdohányosokat, a végére majdnem patakzott a könnyem. Megnézném inkább a filmet.

szinamondta 4/10/2007 11:58:00 AM

0 comments

. . .