Valahogy vonzom a helyes fekete fiúkat. De erről majd később, mert most meg a tatár kerget.

Az egyik legvicesebb sztori eddig a kávézóban, hogy amint megpróbáltam letisztítani a fagyiskanalat, sikerült másfél méter hosszan végigspriccelnem a mögöttem lévő falat. Nem mellesleg pedig egy éppen kiállított, 29.000 ft-ra értékelt fotót. Beszartam. Előkaptam egy szalvétát és törölgettem, de ugye nem sokat használt, majd jeleztem női főnökömnek a szitut, mire ő adott egy ablakmosó szert egy vigyorral a fején. Szépen végigmostam az üveglapot, de közben észrevettem, hogy valahogy sikerült bezuhanyoznom alá is, így a paszpartu kicsit megrongálódott.

Azóta párszor lopva meglestem, asszem minden megszáradt, a kár hanyagolható. És hogy hogyan sikerült beterítenem a terepet? Pontosan nem tudtam megfigyelni az akciót, de a fagyimerő kanalat - szándékosan - homorítva tartottam oda. Ugye lehet érteni? Nem a gömbölyű belső felét akartam kimosni ugyanis, hanem a homorú hátát le. Én nem értek a fizikához, de elég egyértelmű, hogy a homorú felület hogyan bírja szétszórni az őt alulról érő vízsugarat...

Beat this!

szinamondta 4/06/2007 06:01:00 PM

0 comments

. . .