Akár jó is lehetett volna... Megint csak azt tapasztalom, hogy rém egyszerű az emberekből kiölni a lelkesedést és a feltétlen bizalmat. Mi, magyarok, rohadtul értünk ehhez. Nem kell hozzá más, csak a szokásos hányaveti szervezés, patópálkodás, egy-két lépés a delinkvensek átrántására, és úszik a bizalom. FairTrade csapatunk elkezdte ugyan már érezni úgy egy hete (én egy kicsivel több), hogy nem azt a programot csináljuk önszorgalomból napi 5-6 órában, amire jelentkeztünk... De olyan kis jóhiszemű és naív mindenki, hogy nem láttak az orruknál tovább, és csak tegnap borult a bili. Az NCA-pályázat leadási határideje pedig ma volt. Öt órán keresztül sopánkodtunk tegnap a Castróban, hogy akkor mi legyen. Mindenki szeretne ugyanis utazni, de képtelenség, hogy összeszedjük a pénzt (fél milla per fő) ennyi idő alatt (az első önkéntesek június végén akarnak menni).

Ki kellett mondanom, hogy úgy érzem, át vagyok verve a palánkon. Pedig lehet, hogy (túl sok) rosszindulat nem is volt benne.

Kábé másfél hónapig azt hittem, hogy megyek fairtrade önkéntesnek Kenyába most augusztusban.

Elkúrtátok, magyarok.

is there still some hope...? *wishes and sighs*

szinamondta 5/11/2007 05:13:00 PM

1 comments

. . .