Ma nem ettem semmi szilárd kaját (elkerülhetetlen a fogyókúra), de mivel D.-nek étteremajánlót kellett írnia, le volt zsírozva egy vacsi. Még sosem voltam korábban a Mandarinban, pedig az ízlelőbimbóim odalettek a gyönyörűségtől. A halak pont ízletesen elkészítve, nem hiányzott róluk a só és az egyéb fűszerek, az előételek pedig hatalmasak voltak. ízléses tálalás, kedves pincérlány-üzletvezető, jó atmoszféra az Opera hátában.

Ugyanakkor lelkifurdalásom is akadt persze, hogy én ilyeneket és ilyen helyen eszem. Tudom, hogy irracionális, de eszembe jut, milyen kiváltságos vagyok emiatt, meg, hogy vasárnap a zöld udvaron napozhatok vagy a Margitszigeten, ahelyett, hogy ingeket varrnék a Gapnek. Meg ha benézek a szekrénybe, és látom a behányt cipőimet, az első dolog, ami eszembe jut: elég lennének egy egész tanzániai család számára. Jó, persze hozzáteszem, hogy a most hordott néhány pár lábbelimet úgy négy év alatt halmoztam fel (vásárolni egy évben kábé ötször szoktam).

És átvágtam egy boltost ma. Vagyis inkább ő vágta át magát. Vettem ilyen most divatos cicanadrágot. Azaz lábfejnélküli harisnyát, meg egy titokzoknit is. Kiszámolta, hogy valami 2700-zal jövök, de 1700-ból adott vissza. Nem szoktam így tenni, de most nem szóltam. Mert idegesített, hogy sem most, sem előző alkalmakkal nem adott számlát. Szemét vagyok, ez van.

Utána egy, az aluljáróban kántáló néninek adtam aprót. Szánalmas. Nem segíthetek. Leibniz szerint ez a világ a létező világok legjobbika.

szinamondta 5/15/2007 11:56:00 PM

0 comments

. . .