Utólagosan kaptam egy igazán szép szüli- és névnapi ajándékot: hosszúhétvége Pécsen. Vagy Pécsett, sznobul. Hozzáteszem, azzal kezdődött, hogy majdnem szétrobbant a fejem, mikor odaértünk szombat reggel az állomásra. Már megint sikerült elbénázni az egészet, mert nem vettük meg előre a vonatjegyet, és természetesen addigra elfogyott. Viszont: elvitt az állatkertbe, így az összes pécsremenős hátizsákunkkal néztük meg a kisorrszarvút és a kisoroszlánt. Édesek! Azok a suttyók meg, akik a táblák ellenére etetik piskótával a majmokat, hulljanak ki.

Aztán off we go, gyönyörű idő ebben a gyönyörű városban. A szállás, hát, meglepően szerény volt az árához képest. Például egy törölközőt és egy takarót adtak kettőnknek, amitől úgy összenőttünk, hogy már meg sem botránkoztunk, mikor reggelire egy tojást feleztek el kettőnknek. De azért átköltöztünk egy másik szálláshelyre, ahol igényesebb volt a szoba, bár 11.000 forintért per éjszaka már elvártuk, hogy legyen melegvíz az esti tusoláshoz. Viszont nem volt.

A hétvége egyik fénypontja Villány volt, ahol zamatos borokat kóstoltunk, az egyik legjobb a Bock pincészet volt, ahol saját sütésű diós kenyeret adtak a borhoz. És ettünk finom halat és megkergetett minket egy kutya a vonathoz visszafelé igyekezvén, akire ő valahogy így mordult rá: "vidzsaaz kucsa! kucsa vidszaaz!"

Kicsit meg is rémülök, hogy milyen jó vele. Talán félnék kicsit nélküle.

szinamondta 5/31/2007 03:37:00 PM

0 comments

. . .