Az egyik jóbarátom kiköltözik Párizsba. Ez azt jelenti, hogy nem fogom látni minimum szeptemberig. Mondjuk igaz, hogy az utóbbi fél évben is alig láttam, mert talán rámunt, vagy simán csak hozta szokásos flegma formáját és sosem hívott vissza.

De tegnap este elcsíptem, és leültünk beszélgetni pár hosszúlépés mellett. Véletlenül egy másik régi jóbarátommal is összefutottam, és egy nagy asztalnál ültünk sokan, de mégsem egy hullámhosszon. Szomorú, amikor tagadhatatlan, hogy nincs meg a közös hang, és a barátság érdeklődés hiányában elmarad, vagy mi.

Kivándorló barátommal viszont igenis megvolt, sőt, lopva néztünk egymásra, mikor új barátnője ilyet szól "a szüleim, ne is kérdezd. teljesen hülyék. eddig még nem sikerült elbeszégetnem velük semmiről".

Oké, nem látom majd hónapokig, soha nem fog írni vagy jelet adni magáról, de mikor nagyritkán együtt vagyunk, mégis tudunk mélyet beszélgetni és nevetni. Mellesleg ő az egyik lexexisebb pasi, akit ismerek. Cincincin

szinamondta 6/13/2007 05:01:00 PM

0 comments

. . .