A hétvége csupa izgalom volt. Anyukám 50. születésnapját ünnepeltük egy meglepetés bulival, amit heteken keresztül szerveztünk. Miközben ő is szervezte a sajátját, csak egy héttel későbbre, és én csináltam mindkettőhöz a meghívót. Elég vicces volt, de persze féltünk, hogy hogyan fog elsülni, nem szólja-e el magát valaki a több mint 20 vendég közül.

Soog, D. és én koradélután odamentünk a szálló-étterem belső udvarára, hogy szépen feldíszítsük. Annyi lufit fújtunk, hogy másnap izomláz volt a pofazacskómban. Meg volt girland, szép felirat, meg virágok. És jöttek a vendégek is, ez a generáció valahogy annyira pontos (a meghirdetett időpont előtt ott tolongtak már)! Elterveztük, hogy felállunk a bejárat előtti kis sövény végén félkaréjban, és éneklünk (Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod). De előre tudtam, hogy a hangom erősen el fog csuklani, főleg, mikor megláttam anyukám megnyúlt képét és földbegyökerezett lábát. Olyan édes volt! Onnan kezdve az egész este az öröm- és bánatkönnyek sorozata volt, sok tánccal, kevéske hüppögéssel, finom grillekkel, és velünk, mint szórakoztató (?) házigazdák.

A fő attrakció apa meglepetése volt: egy út Isztambulba. Ú, de cserélnék velük!

szinamondta 6/25/2007 07:34:00 PM

0 comments

. . .