De mivel holnap reggel 8-ra megyek dolgozni, most ismét középszerűségbe süppedek, és csak magamban sírok azon, hogy ez a pillanat is elmúlt, amikor láttam, hogy Black Thought hogyan táncol a tubás fiúval (Tuba Gooding Jr., haha) motown-szerűen lengedezve, hogyan nevetgél magában morózus imidzse ellenére, hogyan rogy térdre Captain Kirk, miután csaknem szájjal tépte a gitárt (respect Hendrix) és hogyan spannolják mindannyian a közönséget a három újrás J. Brown számmal hajnali kettőig.
Úristen, ezek a hangszálak, ezek a táncmozdulatok, amik a vállból erednek és a lábban végződnek, és az ember minden ösztönére hatnak. Nem is mondom tovább. Többezer magyar mosolygott megállíthatatlanul két órán keresztük. Majd Black Thought (de szép valódi név a Tariq) azt mondta, "a Roots vagyunk Philadelphiaból". Magyarul.
Szerelmes vagyok ebbe a show-ba. A koncert utáni reggel pedig ezzel a dallal a fejemben ébredtem.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home