Néha azt gondolom, hogy ki kellene csavarnom több postot magamból ide, mert mások is, meg hiszen annyi minden történik. De leginkább csak folyik az élet, én meg élek bele, egyik nap után a másikra hajtva a fejem, és arra eszmélek, hogy már megint péntek van meg hétfő, és közben csak dolgozunk, este eszünk, és próbáljuk kitalálni a nyaralást.

Á.-val beszéltem tegnap skype-on, Párizs oké, de azt mondja, minden fűcsomóra húsz ember mozdul rá, nincs sehol szabad zöld. És nincs neki munkája még, talán egyetemre fog járni, hogy legyen. Becsülöm, hogy így nekivágtak és ott próbálják meg az életet.

Mondtam neki, hogy amit most csinálok, az egy means to an end és hiszen egy célért van, amit tervezek. Azt mondta erre, erős vagyok, hogy így tudom gondolni. Legbelül meg néha (néha) elbizonytalanodom, hogy ez jó-e így, meg, hogy Afrika tényleg vár-e és menjek-e.

Meg az agyam néha olyanra gondol, akire nem kellene, és beismerni is kínos magamnak. Közben belenézek D. szemébe, ami zöld sugarakkal ragyog félhold alakban, és megriadok, hogy mennyire kell ez így vele.

És ha most három évvel ezelőtt nyár lett volna, Major Jacksonnal ültem volna a forró szobában a zümmögő ventilátorok alatt, és hiphop zenét hallgatva csöndben, néha a barna szemébe pillantva firkantottam volna ide egy rímet.

szinamondta 8/01/2007 11:01:00 PM

0 comments

. . .