Tegnap, a hazaút után a saját ágyamban bóbiskálva ez ugrott be: hihetetlen, hogy legutóbb az Akropoliszon kakáltam.

Eme fennkölt felütés után pedig kijelenthetem, fantasztikus jól sikerült a kettesben megtett görögországi utunk. Kilenc napot töltöttünk szigetről szigetre utazgatva, bár olyan sokat azért nem kerestünk fel, mert a hajók irtó lassan járnak (bazinagy katamaránok). Rodoszon lemotoroztunk Lindos városba, ami cuki volt és a szobabérlést egy kisbolt kasszájánál kellett intézni: a kezünkbe nyomott a fickó egy A5-ös táblát, amire biztostűvel illesztették a szobakulcsokat. Kedvünkre választhattunk szobát, és még egy csupasz tetőterasz is volt, amin nyugodtan lehetett olajbogyót eszegetni és a helyi specialitást, a fenyőgyantával keserített Retsinát élvezni.

A kedvenc öböl a Ladiko volt, másnéven Anthony Qquinn Bay, ahol különösen tiszta és meleg volt a víz. Kedvenc kemping Astypalea szigeten, ahol rajtunk kívül max. 3 másik ember tartózkodott, és nem volt gond, hogy sátor nélkül, csak hálózsákban alszunk. Ugyanitt volt a kedvenc vár (castro) is, ahol az egyik rekkenő délután egyedül csak mi voltunk és bámultuk a megdöbbentően kék tengert.

Elköltöttük életünk legeslegdrágább vacsoráját is, ami 65 euróba került. A spagettis homárt, úgy gondoltam, vétek lenne kihagyni, csak azt nem közölték, hogy az két emberes kaja. így rendeltünk előételt (helyi, parmezánszerű sajtot) és D. főételt is. Amire az én kétadagosom után még fél órát kellett várni. És ittunk 1-1 rakit is. Mivel a kaja fele megmaradt, azt reggeliztük és ebédeltük másnap, de azért így is lelkifucink volt (Albin, ezt a szót ismét köszönöm neked).

Megvolt a kis rutinunk a hajókirándulásokon is, éjjel próbálni aludni kicsit a sorok között, hajnalban kint a fedélzeten a csomagolt elemózsiát és svájcibicskát előkapva megreggelizni, kávét inni hozzá. Frappét és görög kávét (mint a török) is toltunk rendesen, szokásunktól eltérően kicsi cukorral a semennyi helyett.

És még Németországban szerzett görög ismerősömmel, George-dzsal (Georgios) is sikerült találkoznunk a koszos és nem túl bizalomgerjesztő Athénban. Hihetetlen valakivel 5 év után újra együtt lenni, és röhögni a régi poénokon, meg felidézni rég elfelejtett embereket. Egy elfelejtett strandra is lemotoroztunk Naxos szigetén kettecskén, teljesen délen, ahol turista nemigen jár, majd át egy halászfaluba, ahol a szobánkhoz saját kis terasz és tengerparti kilátás tartozott.

Nem vártam a hazatérést, bár a láblógatásba is bele lehet unni. Szóval az álommunka az lenne, ha az utazgatásért fizetnének.

szinamondta 9/11/2007 10:30:00 PM

0 comments

. . .