Csaknem két év után újra beszéltem Bíborral. Mert általában nem tudok lemondani olyan emberekről, akik számítottak. Ő volt az első barátnőm Amerikában, de számomra érthetetlenül, a magyarországi látogatása után elkezdett gyűlölni. Vagy ez nem is jó szó, egyszerűen azt hiszem, irigyelte a családomat, és idegesítette D., és az egészet az én számlámra írta. Nem akart hallani felőlem hosszú-hosszú hónapokig, aztán lelkembegázolós emailt írt, és hagynom kellett a hallgatását.

Múlt hétvégén felhívtam 1) vasárnap hajnali 8-kor 2) egy hónappal azelőtt, mint kellett volna: fel akartam köszönteni szülinapján. Üzenetet hagytam neki, és kellemes meglepetésként visszaírt: i miss you.

Úgyhogy most fél órát beszéltünk telefonon, és látni akar kint. Még jó, hogy nem hagytam annyiban. Ezzel szemben viszont olyan vágyaim vannak, amiket nemhogy valóra váltani, de bevallani sem szabad.

szinamondta 12/12/2007 11:30:00 PM

0 comments

. . .