A technika működésképtelensége (szinte) kézzelfogható jele egy kapcsolat megszűntének. Volt két barátom Washington D.C.-ben. Gondoltam, írok nekik emailt. Az egyiknek már korábban, mert az kevésbé volt fura/érzékeny/sebezhető téma. De visszapattant, mondván, az az email már nem létezik. Most pedig, furcsa hangulatban, írtam egykori ében hercegemnek, puszta kíváncsiságból. Az is visszajött. Beletörődöm, hogy vannak emberek, akikkel valószínűleg soha már, nem fogok érintkezni.

Az viszont, hogy (ahogy) Bíbor, első amerikai barátnőm elvesztett engem, szomorú. Nem gondolok rá, de mégis konstatálom, hogy kihagyott az életéből, igazságtalanul. Kivetített rám egy csomó fájdalmat, amiről viszont nem én tehettem, csak nekem megadatott sokminden, ami neki nem. ígyhát idén már a szülinapomra sem írt, pedig tudja.

Talán gondolt rám. Talán gondolnak rám. De mit számít tulajdonképpen?

az vagy, ami vagy,
szód a szádba fagy,
nem számít rég,
ki merre lép.
csak az kéne,
hogy te végre
ott legyél.
de csitt, sok
a sírás. hisz
jól megvagy,
csak válogatós
meg finnyás
elég "durván".

szinamondta 5/21/2007 10:10:00 PM

0 comments

. . .