Pár napja feltűnően édes. Például olyat mondott tegnap reggel, amitől meg is ijedtem egy kicsit. Nagyon komolyan hangzott.

És most szinte ugyanúgy néz ki, mint négy éve, amikor egy Talib Kweli-koncerten legelőször találkoztunk. Hosszú, barna haja van, gyönyörű, mogyorószínű szeme, és markáns orra. Mármint, az orra eddig is ilyen volt, de a haját mostanra növesztette meg. Nem is tudom, miért erről hablatyolok. Fáradt vagyok, péntek van, tegnap megint nem tudtam fejenállni jógán, egy csomó dologban viszont csomót haladtam. Rájöttem, hogy nem tudok tanulni. Az agyam túl lusta ahhozz, hogy rendesen megjegyezzen a gyakorlatok sorrendjét.

Most meg például olyat produkál, hogy nem tud egy témára fókuszálni, csak teng-leng ide s oda. Kuszkusz libikóka.

Labels: zizi

szinamondta 2/15/2008 10:06:00 PM

0 comments

. . .