Megyek a szép napos utcán. Négyéves forma kislány szól az anyukájához:

vegyél fel! ... lila harisnya, lila hosszúújjú ... ez összemegy?

Nem teljesen értem. A közepe pedig rám vonatkozott. Lehet, hogy a vége is?

szinamondta 9/21/2007 05:43:00 PM

0 comments

. . .

Szóval ma majdnem megölt egy bunkó paraszt autós állat. Hosszú történet, és az ő szemszögéből én biztos egy erőszakos, mitugrász kis biciklispina vagyok, aki bevágott elé. De: a bicikliseknek van egy olyan szokásuk, hogy beállnak előre a kocsik elé, hogy ne kelljen az irtóztató kipufogógőzt közvetlenül szívniuk a piros lámpa teljes időtartama alatt. A csávó a furgonnal meg ráadásul a buszsávban állt, de persze egyenesen akart menni, ígyhát óvatosan begurultam elé. Majd zöldnél padlógázzal elviharzott, de jött még egy piros, ahol megelőztem balról, majd visszasoroltam volna, ami felsebezte csonkított férfiasságát, ezért két percre ráfeküdt a dudára. És ekkor jött részemről az elegáns karlendítés visszafelé, ami miatt párszor a parasztok már megszívattak egyébként (ráfékezés ezerrel, hogy bukjak át a kocsin). Na a csávó persze belehúzott, bőgette a motort, és úgy letolt az útról, hogy kénytelen voltam egyenes vonalú egyenletes mozgásomat egy gyors döntéssel a járdán folytatni, erőteljes tempóban. Még szerencse, hogy nem volt padka és gyalogos azon a szakaszon.

Kicsit olyan volt a helyzet, mint egy akciófilmben, de végülis vagány hősnek éreztem magam, és köszönetet mondtam a sorsnak.

De vajon a fickó tényleg bevállalt volna egy gondatlanságból elkövetett emberölést?

(Kedves családtagok, nyugi, azért nem volt ám olyan veszélyes!)

szinamondta 9/18/2007 08:47:00 PM

2 comments

. . .

Ha arról írnék, hogy milyenek a hétköznapok, mindent beborítana a szürkeség. Bár kiemelném, hogy ma földillat áramlott be az iroda ablakán, a kiskörúton biciklizve mosolyra késztetett a meleg levegő és esténként belefúrom az arcom D. selymes nyakába, mert az jó.

Tegnap este megnéztünk egy übertrippes japán filmet, a Paprikát, és azt álmodtam tőle, hogy álmodom és ezt tudom. Verejtékeztem is, gondolom, bonyolult lehetett. Irigylem azt, akinek ilyen élénk, bizarr és eredeti a fantáziája, és meg tudja csinálni, amit akar. (És tudja, hogy mit akar.)

szinamondta 9/17/2007 06:28:00 PM

0 comments

. . .

Tegnap, a hazaút után a saját ágyamban bóbiskálva ez ugrott be: hihetetlen, hogy legutóbb az Akropoliszon kakáltam.

Eme fennkölt felütés után pedig kijelenthetem, fantasztikus jól sikerült a kettesben megtett görögországi utunk. Kilenc napot töltöttünk szigetről szigetre utazgatva, bár olyan sokat azért nem kerestünk fel, mert a hajók irtó lassan járnak (bazinagy katamaránok). Rodoszon lemotoroztunk Lindos városba, ami cuki volt és a szobabérlést egy kisbolt kasszájánál kellett intézni: a kezünkbe nyomott a fickó egy A5-ös táblát, amire biztostűvel illesztették a szobakulcsokat. Kedvünkre választhattunk szobát, és még egy csupasz tetőterasz is volt, amin nyugodtan lehetett olajbogyót eszegetni és a helyi specialitást, a fenyőgyantával keserített Retsinát élvezni.

A kedvenc öböl a Ladiko volt, másnéven Anthony Qquinn Bay, ahol különösen tiszta és meleg volt a víz. Kedvenc kemping Astypalea szigeten, ahol rajtunk kívül max. 3 másik ember tartózkodott, és nem volt gond, hogy sátor nélkül, csak hálózsákban alszunk. Ugyanitt volt a kedvenc vár (castro) is, ahol az egyik rekkenő délután egyedül csak mi voltunk és bámultuk a megdöbbentően kék tengert.

Elköltöttük életünk legeslegdrágább vacsoráját is, ami 65 euróba került. A spagettis homárt, úgy gondoltam, vétek lenne kihagyni, csak azt nem közölték, hogy az két emberes kaja. így rendeltünk előételt (helyi, parmezánszerű sajtot) és D. főételt is. Amire az én kétadagosom után még fél órát kellett várni. És ittunk 1-1 rakit is. Mivel a kaja fele megmaradt, azt reggeliztük és ebédeltük másnap, de azért így is lelkifucink volt (Albin, ezt a szót ismét köszönöm neked).

Megvolt a kis rutinunk a hajókirándulásokon is, éjjel próbálni aludni kicsit a sorok között, hajnalban kint a fedélzeten a csomagolt elemózsiát és svájcibicskát előkapva megreggelizni, kávét inni hozzá. Frappét és görög kávét (mint a török) is toltunk rendesen, szokásunktól eltérően kicsi cukorral a semennyi helyett.

És még Németországban szerzett görög ismerősömmel, George-dzsal (Georgios) is sikerült találkoznunk a koszos és nem túl bizalomgerjesztő Athénban. Hihetetlen valakivel 5 év után újra együtt lenni, és röhögni a régi poénokon, meg felidézni rég elfelejtett embereket. Egy elfelejtett strandra is lemotoroztunk Naxos szigetén kettecskén, teljesen délen, ahol turista nemigen jár, majd át egy halászfaluba, ahol a szobánkhoz saját kis terasz és tengerparti kilátás tartozott.

Nem vártam a hazatérést, bár a láblógatásba is bele lehet unni. Szóval az álommunka az lenne, ha az utazgatásért fizetnének.

szinamondta 9/11/2007 10:30:00 PM

0 comments

. . .