Láttam egy dél-koreai filmet _egyedül, királyság_ tegnap, amely leírása szerint vígjáték, és őrült. Az utóbbi igaz volt rá, az előbbi csak akkor, ha vígjátékon bőgni szokás. Van ez a Young-goon nevű lány, aki azt hiszi magáról, hogy ő egy cyborg. Csak elemekkel táplálkozik és kólaautomatákkal beszélget a diliházban. Van ott egy fiú is, aki kérésre ellopja a lány együttérzését, így már tud ölni. A nagymamája miatt kell ölnie, aki egy egér volt.



És folyton azt keresi, próbálja felidézni, hogy a nagymamája mit mondott neki. "A te életed célja az, hogy..." És a többit nem hallja, egyik visszatérő álmában sem, pedig feszülten próbálkozik.

Szívesen megkérdezném én is a nagymamámat, hogy vajon akkor most mi a nagy büdös fasz van. És ő a mellére húzna, a fejemet magához szorítaná, és azt mondaná, hogy "Jaj, kis mulingóm, nincsen semmi baj. Füttyents egyet, ahogy Mama szokta, és tojj a világra. Úgyis te vagy az erősebb, várj csak, majd meglátják."

Labels: film, sad clown

szinamondta 6/27/2008 10:19:00 AM

0 comments

. . .