Megtudtam, amit tulajdonképpen ösztönösen tudtam is már, és most csak azt szeretném, hogy akkor ezzel egyszersmindörökre az egész érzelmi-pszichikai fos tűnjön el a lefolyóban mindenestül.

Dana itt azt mondogatja a fülembe folyamatosan, hogy "it doesn't matter. it just does not matter. it doesn't matter at all. you matter."

És valóban, én számítok. De nekem az is számít, hogy hogy lehettem ekkora balek, hogy visszaengedtem, közel és még közelebb és annyira közel, hogy szinte felemésztett, pedig közben, mint utólag közvetítéssel kiderült, már mással ment találkozni a trópusi szigetekre, és minden, minden, amit mondott az utolsó két napomon Szudánban -- ami csakis az enyém kellett volna, hogy legyen --, a pillanat varázsából fakadt pusztán, és semmi, de semmi jelentősége nem volt.

Annak sem, hogy hiányoztam, annak sem, hogy körbe akarná tekerni egyszer a Balatont. Jó vicc.

De tulajdonképpen tényleg nincs jelentősége már.

Sok boldogságot a házasságodhoz, Karma.

(De mennyire szánalmas már ez a brazil szappanopera, unom magam rettenetesen.)

Éljen a jóga, éljen a jövő!

Labels: ahh, én, sad clown, tényközlés

szinamondta 11/16/2011 11:21:00 PM

3 comments

. . .

szoval persze lehet, h szeret. de az csak ennyit jelent. nem azt, h veled akar lenni. nem azt, h veled TUD lenni.
csak azt, h meg a sziveben vagy.
o meg a tiedben.

Labels: ahh, én, fuckup, sad clown

szinamondta 5/22/2011 05:31:00 PM

0 comments

. . .

Na jól eltűntettem egy egész bejegyzést (igy jár az, aki más gépét használja és még a hosszú i-t sem találja meg), ami kb. arról szólt, hogy hiányzott az irás, össze vagyok zavarodva, és hiányzik az a kegyetlen, beteg ember, akit K. néven szoktam megjelölni.

Akkor gyorsan újra: jó itthon, bár rohangállással telik az idő, mint mindig. A szabadságom orvosi részébe ezúttal nem megyek bele. Nem vidám, de annyira nem is tragikus.

Ez a nyár nem olyan, mint amire számitottam és a közelébe sem ér 2008 nyarának. Ennek tulajdonképpen pozitiv oldala is van, és valahogy azt is jelzi, hogy megöregedtem. Nem kimondottan vágyom arra, hogy minden este beigyunk valahol, bár lehet, hogy az a fajta démoni nőiesség, amit azon a nyáron megtapasztaltam, kirángatna ebből a szarból, amiben még mindig benne vagyok.

Tegnap éjjel megint vele álmodtam. Ilyenkor másnap mindig bal lábbal kelek. Nem értem, hogy az agyam miért nem engedi el őt, amikor tudja jól, hogy ez nekem csak rossz. Ő túl van rajtam, kitörölt teljesen (az ő szavával élve: archivált), és azzal, hogy görgetem tovább magamban, csakis magamnak ártok.

Nem történt még ilyen velem sohasem. Túlságosan komplex volt a szakitás, K. kifürkészhetetlen, és szerinte én is az vagyok. Hogy nem tudunk kommunikálni egymással.

Úgyhogy most az a projekt van, hogy nem beszélek vele egyáltalán (annak ellenére, hogy mielőtt eljöttem, ki akart vinni a reptérre meg haverkodni, meg keep in touch, mondta, megbökögetve a karomat egy nyiltszini ölelés után).

A hallgatás ki tudja ölni az érzelmeket vagy esetleg felerősiti őket?

Someone will come and take his place. Hiányzik a vibrálás. Meg az, hogy valaki gondol rám és forditva.

Labels: budapest, én, sad clown

szinamondta 7/27/2010 02:18:00 PM

0 comments

. . .

The saddest part of a broken heart
Isn't the ending so much as the start




The tragedy starts from the very first spark
Losing your mind for the sake of your heart

Labels: én, sad clown, szép, zene

szinamondta 4/05/2010 10:38:00 AM

0 comments

. . .

Na ez még mindig egy őrület. Az ő részéről nem, én teszem azzá magamnak.

A rózsakvarc óta kevésbé, de még mindig pörög és forog az agyamban, nem tudok leszakadni róla. Hogy hogy lehetett volna, miért nem érti, miért beszél fasságokat másoknak arról, hogy én bármikor elhagynám; meg persze elemzek.

Mindenkinek róla beszélek már csak, ez tényleg szánalmas, bár tartom magam. Néha egész jól megy. Főleg, ha dolgozom. Vagy ha futok/úszom/jógázom. De persze deep relaxation közben úgy összeszorul a torkom az ellazulás helyett, hogy szinte fáj.

Azt le kell szögeznem, hogy a csávó nem normális. De van rá oka, hogy ilyen legyen, és nekem ezt komolyabban kellett volna vennem. Shouldawouldacoulda.

Tudom, ami megtörtént, visszafordítani már nem lehet. Úgyhogy a rettentő fájdalmas szülinapi sms-e (amibe két hétre bele is betegedtem) után megmondtam, hogy ne szóljon hozzám többet, és nem is szól.

Annak ellenére sem, hogy tegnap este hívtam (naná, hogy nem vette fel), mert már visszaért a szabijáról. Hiányzott, hallani akartam a hangját, és valahogy emberi hangnemre váltani. Nem tudok haragot tartani. Na, ezt aztán konkrétan meg is írtam neki egy sms-ben, meg hogy nem tudom, mi uralkodik az agya fölött, de nekem attól még hiányzik.

Nem válaszolt.

Viszont a FB-n a profilképét lecserélte egy heavily photoshopped képre, amelyen valami thai kurvával hetyeg. És büszkén kommentál rá folyamatosan.

Szánalmas baszki.

(Beszúrom itt, hogy közben az eye candy ruandai csávó, aki miatt MEGGONDOLTA MAGÁT, mikor az istenverte Darfúrban voltam, és látván, hogy "flörtölök vele" nem adott mégsem esélyt, na, ő most kommentál a képeimre, amit K. nyilván lát. Beteg.)

Mentsen már meg valaki.

Labels: afrika, én, fuckup, nők, sad clown

szinamondta 4/04/2010 04:19:00 PM

0 comments

. . .

Megjavítom magam.

Különben nagyon rossz vége lesz ennek.

Mintha meg lennék babonázva.

Ki vele a fejemből! A lelkemből! A szívemből!



Egész nap ez a szám járt a fejemben. Suppose I never met you ... Jól elvoltam egyedül, túlságosan is jól.

Elég volt már. A vudu pedig monnyon le!!! De most azonnal.

Labels: fuckup, sad clown, video, zene

szinamondta 3/24/2010 07:14:00 PM

0 comments

. . .

Visszatekintve meg tudom érteni, hogy úgy érezte, semmibe veszem. Visszhangzanak a fülemben a fajsúlyos mondatai, amelyeket meghallottam ugyan, de nem éreztem át a fontosságukat. Vagy nem gondoltam, hogy bármit is tennem kellene.

A ruandai útunkról hazafelé megálltunk Kampalában, és amikor a hotel erkélyéről bámultuk a város fényeit, valamin azt hiszem, agonizált. Majd ezt mondta:

„I want to be the most important person in your life.” Mindezt mondjuk azután, hogy a Kivu-tónál feltárta előttem az előző (öt évvel ezelőtti) kapcsolatát, amely óta nem volt szerelmes.

És arra jutott, hogy mindketten a second best thing vagyunk a másiknak. Hát most ez jött elő, hatványozottan. (We make the greatest friends. But we are lousy lovers.)

„I’ve made you the centre of my universe,” mondta.

„You have no fuckin’ idea...,” mondta ismételten.

És az sms-ek: „What colour do you want the curtains?”

A legutóbbi pedig, miután visszajöttem Darfúrból: „Habibiii..I want to squeeze you and not let you goooo.!! This is insane!! Can I kidnap you..please?? Missing you. Sweet dreams.”

Én pedig .. semmi jelét nem mutattam annak, hogy mi összetartoznánk. Például külön repülőgéppel jöttem haza Ugandából.

Vagy felkaptam a vizet, amikor meglepetésből beállított a lakásban.

És egy vadidegen csajjal táncoltam Nairobiban. Aminek akkora veszekedés lett a vége ott helyben, hogy azt hittem, elhagyom az agyamat. Egész testében remegett. El akart lökni magától, miközben ölelt is.

Azt hiszem, ilyesmire gondol, amikor azt állítja, hogy soha nem kellett nekem. Úgy bántam vele, mint a cipőtalppal.

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Labels: ahh, én, fuckup, sad clown

szinamondta 2/05/2010 04:11:00 PM

0 comments

. . .

Még csak annyi, hogy nem vagyok kész keresztülmenni még egy elváláson kb. másfél évvel a legutóbbi után.

Épp csak hogy feldolgoztam volna amazt, most meg szemben állok egy fiúval, aki azért próbál elfelejteni, mert nem hiszi el, hogy tényleg szerettem.

"I never felt so unwanted in a relationship."

És megöleltük egymást és puszilta az arcomat, de az egész olyan búcsúízű volt, mintha épp csak vigasztalna.

A levelet, amit írtam neki, összetéptem az orra előtt a ridegsége és konoksága miatt, ha már megverni nem verhettem meg.

Másnap, mikor hazaértem az üres lakásba -- a kulcsát visszacsúsztatta az ajtó alatt, aúúú! --, nem találtam semmilyen szemetesben a fecniket.

"You were the best thing that happened to me in the past two years." Bárcsak, bárcsak eljutna az agyáig ez a mondás.

Labels: ahh, én, sad clown

szinamondta 2/03/2010 09:12:00 PM

0 comments

. . .

Mindenféle szteroidok és tudatmódosító nélkül is úgy vert a szívem, miközben vártam rá a reptéren tegnap éjjel, hogy majd kiugrott a mellyemből.

Fent voltunk az első allahakbarig, beszélgettünk.

Aztán sírtam. Nem volt jó ötlet. (Minél kevésbé akarom, a férfi annál jobban akar. És fordítva.)

Próbáltam megértetni vele, hogy mennyire számít. Az a falrahányt borsó-jelenség.

"e: You broke my heart, motherfucker."

"k: You totally fucked me up, biyatch."

Nem vettem észre, amíg itt volt tőlem egy karnyújtásnyira, hogy ez az, amit igazán szeretnék.

Ő az, amit igazán szeretnék.

A 2010-es évem legnagyobb és legőszintébb kívánsága: higgyel el az én karmám, hogy szerelmes vagyok bele. Fülig.

Annyira, hogy sajog.

I wish you could see my heart. Its turmoil. The pain and the passion. All there for you. The colour will be Yellow. Ezt suttogtam magamban, amikor távozott.

Labels: ahh, én, sad clown, szép

szinamondta 2/01/2010 11:14:00 AM

2 comments

. . .

Tegnap elvonszoltam magam egy buliba, ahol a pincér minden alkalommal megkérdezte, hogy tényleg tisztán kérem-e a whiskeyt, kóla nélkül. És mivel az elején táncolni oly kevéssé volt kedvem, odamentem ahhoz a kettő plusz-méteres dinka csávóhoz, aki az egyik munkatársam feleségének a bátyja.

Jókat dumáltunk. Majd talán megírom a habubra. Aztán táncoltunk is. Röhejesen nézhettünk ki, mert a szülinapos olasz egyszercsak hátulról felemelt és kitartott, hogy a dinkával egy fejmagasságban lehessek.

Na de ami még röhejesebb volt az az, hogy az uszodában ma megjelent K. volt csaja, a kis kínai. Nagyon cuki egyébként, elbaszott fogsora és bájos mosolya van, és hajbókol nekem. Úgy három hete, amikor nem bírtam már, hogy folyamatosan bámul, míg valakihez beszélek, bemutatkoztam neki. Na de nyilván tisztában volt vele már előtte, hogy kifene vagyok.

Senki nem tud továbbra sem semmit K.-ról. Az viszont futótűzként terjedt el, hogy szakított velem, noha én csak N.-nel közöltem.

Tegnap éjjel végignézegettem jópár fotót. Csodás emlékek. És persze rohadtak is. Mint például az, amikor a dél-afrikai Knysnában valahogy besokalltam, és mikor a tengerparti étteremben ültünk, behisztiztem és felálltam, hogy én most lelépek.

Sétáltam egyet, de az egész hócihő annyira rosszul érintette K.-t, hogy beült a kocsiba és kiautózott valami öbölbe, anélkül, hogy mondta volna, hová megy. Csak éjjel ért haza, alig akart hozzám szólni, és végül azt mondta, innentől külön folytatjuk az utunkat. Én vigyem vissza a bérelt kocsit Fokvárosba, ő meg visszamegy a hegyekbe.

Rettenetes volt. Könyörögtem, hogy ne. És be kellett ismernem, hogy rettentő önző és éretlen módon viselkedtem előtte. Végül külön ágyban aludtunk.

Majd mikor reggel felébredt - mint ahogy arról később beszámolt -, iszonyatos ürességet érzett, hogy nem voltam ott mellette.

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy reszkető szívvel pillantottuk meg újra egymást és beismertük, hogy ez az egész makacs ellenállás mérgező egy dolog és nem működik. És átöleltük egymást.

Az előző éjjel meg, bájdövéj, a kisbabámat tartottam a karomban, és életemben először nem akartam eldobni.

Labels: ahh, én, nők, sad clown

szinamondta 1/29/2010 06:19:00 PM

0 comments

. . .

Ma reggel hatkor keltem, felvettem N-t, kiautóztunk a Nílushoz, és nekiláttunk futni. Még sötét volt.

Aztán amikor visszafordultunk és kelet felé néztünk, jött fel a Nap. Hatalmas, aranysárgán ragyogó, élettel feltöltő.

Aztán este hatra jógára mentem S-szel, középhaladóra. Vödörnyit izzadtam, de ezt pozitívumként jegyzem. És meg tudtam csinálni egy olyan állást, amit senki nem: a lábat át kell vetni a vállon, a lenti lábat pedig előre kiemelni, ilyenformán csak a két kézen támaszkodik az ember.

Napközben pedig, mikor kiléptem a konténerből, arra gondoltam, vajon láthat-e valamelyik ablakból ... ha mondjuk éppen hazatért már. Mit szólna vajon az új, ghánai felsőmhöz, amelyben akkora a mellem, mintha babát várnék.

És az ott, napszemüveggel a fején, a kávézóban ülve nem lehet, hogy pont ő? Miért állt fel olyan gyorsan és indult el a kampusz másik vége felé?

Hiányzik nagyon. A csodálatos bőre tapintása, ahogy ráncolja a szemöldökét folyamatosan, ahogy hoz nekem egy dzsúzt napközben, ahogy halkan kimegy a teraszra elszívni egy cigit, majd még halkabban behúzza maga után a tolóajtót és ahogy bemászik az ágyba, csörög a gintonikos poharában a jég. És ahogy azt mondja, "my little pumpkin princess".

Fogalmam sincs, hogy hol van és mit csinál. És miért vet meg ennyire.

Ha készítek egy vudubabát, megszúrom a halántékán és azt suttogom, "Special K., come back to me, come back to me please," az talán használ?

Labels: ahh, én, sad clown

szinamondta 1/27/2010 07:31:00 PM

0 comments

. . .

Nem éreztem magam ennyire kibaszott szarul, mióta D. megcsalt (másodszorra, csak hogy a tények pontosan legyenek rögzítve).

Úgy aláz sms-ben, ahogy csak bír, és elutasít mindenfajta kommunikációt (felajánlottam, hogy kimegyek érte, ha elárulja, mikor érkezik Addiszból).

"spare yourself the trouble. there is nothing left to handle"

Mivel érdemeltem ki ezt?? Miért bánt ennyire?

De a legrosszabb, hogy pontosan tudom, hogy miért bánt. Mert el akar idegeníteni magától, azt akarja elérni, hogy gyűlöljem, és inkább utolsó pillanatban elhalasztja a járatát és vissza sem jön, mert annyira fáj neki is.

Mert tudom, hogy szeret, retteg attól, hogy mennyire szeret.

És sosem tudta elhinni, hogy viszontszeretem.

A kurva életbe, mire lassan éppen képes lettem volna kapcsolatban élni. Most megint eltörött minden, de legalábbis minden egész.

"i'll come when i'm ready." hogy basznád meg. mit képzelsz te magadról.

És baszhatom én is, mert nem tudatosítottam benne, hogy igen, mennyire boldoggá tud tenni. Nem hitte el, hogy tud szeretve lenni.


*És akkor itt exkuzálom magam a nyelvezetért. Nem először és nem utoljára fogok trágárságokat a nyelvemre venni.

Labels: sad clown

szinamondta 1/24/2010 09:43:00 PM

0 comments

. . .

Úgy döntöttem, hogy nem megyek ma este sehová. Olyan az ábrázatom, mintha most indult volna ellenem eljárás hatrendbeni emberölésért.

Azt is elhatároztam, hogy nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát, mint amikor D.-vel szakítottunk. Nem fogok hallgatni és magamban tartani mindent. Csakhogy sajnos ennek az ellenkezőjét most nemigen tudom tenni, mivel nincs miről beszélni. Még mindig nem látok bele a fejébe, és halvány elképzelésem van csak arról, hogy miért teszi ezt velem. Velünk.

Hiába is várom, hogy visszaérkezzen. Azt is el tudom képzelni, hogy első este egy hotelban száll meg, majd míg én munkában vagyok, bejön a lakásba és összeszedi a holmiját. Bár iszonyatos nagy gerinctelenség volna, nem kizárt.

Közben meg visszaemlékszem, ahogy együtt feküdtünk a teraszomon a szőnyegen, és hirtelen feltűnő, gyilkos görögdinnyékről csevegtünk, meg csíkos denevérekről, amelyek hullócsillagnak tűnnek. Nem értünk egymáshoz soha, bár volt egy olyan pillanat, amire hosszú ideig emlékezni fogok.

Meztelen felsőtesttel feküdt az egyik kanapén, épp felébresztettem -- ami mindig rettentő nehéz folyamat volt -- mondván, ideje aludni. Ahogy ébredezett, kinyújtotta felém az egyik karját. Hatalmas volt a kísértés, hogy abban a pillanatban leüljek mellé és végigsimítsam, a szemébe nézve. Ehelyett ő csak megfogta a csuklómat, nem a kezemet, mert az intimebb lett volna, és felkelt. Aztán együtt befeküdtünk a méretes ágyamba, ő az egyik, én a másik szélén.

Későn kezdtem el kimutatni, hogy számít. És tudom, hogy bosszantotta, hogy másoknak még mindig így mutattam be: my friend, K. Nem hitte el, hogy tervezek vele, annak ellenére, hogy közös, nyári európázást tervezgettünk.

Elmenekült tőlem egy szó nélkül, én pedig hiába szaladtam utána, egy hatalmas üvegajtónak vágódtam neki.

Megkönnyebbülésre vágyom. Hogy beállít és azt mondja, csak tesztelni akarta a reakciómat. Nagyon rossz vicc volna. De azt hiszem, még mindig jobb, mintha ez lenne a valóság.

Labels: én, sad clown, tényközlés

szinamondta 1/22/2010 06:09:00 PM

0 comments

. . .

Az nem lehet, hogy ő most kipakol, gondoltam, hiszen még olyan kevés idő telt el azóta, hogy D. kiköltözött - napokon keresztül, egy-egy apró darabot lassan kiszakítva az életünkből.

A legelbaszottab a helyzetben az, hogy fogalmam sincs, mi zajlik. Etiópiába ment szabadságra, és voltak apróbb jelek, hogy valami nem stimmel, például rámtette a telefont, de arra nem számítottam, hogy egyszercsak közli, nem érdemes ezt tovább nyújtani, ő ezt most berekeszti. Esemesben!! Ki az az éretlen vadparaszt, aki sms-ben szakít?



Azóta pedig nem veszi fel a telefont, rettenetesen száraz sms-ben válaszol olykor, de csak annyit, hogy jó, élőben is közölheti majd, de attól még a szakítás érvényes.

Nem tudom, mi boríthatta fel amúgy is viharos kapcsolatunkat. Azt is megírtam neki, hogy tán megriasztották az elkötelezettségem (amire rég várt) jelei. Elmentem hozzá két hete Darfúrba, hogy lássam, hogyan él (elég rettenetesen), és boldog voltam annyival, hogy csak ültünk és beszélgettünk két napon át.

Aztán mielőtt elutazott, sajnos összezördültünk valami fasságon, és húztuk egymás agyát. Valószínűleg ez lehetett az. Hogy folyvást görgette az agyában, hogy márpedig én egyszer el fogom őt hagyni.

Amit mellesleg nem terveztem. De így, hogy ennyire semmibe vesz és treats me like shit, nem nagyon van más opcióm. Illetve ő tette meg velem.

Haragon és tehetetlenségen kívül még azt érzem, hogy jól be lettem szopatva. Nomen est omen, visszajön minden, ami körbemegy, K. mint karma, visszakapom jól az összes fejfájást, amit előző kapcsolatokban okoztam. A féltékenykedéseket Daniellel, a civódásokat, a hangos ordítozást, amikor otthagytam a mosdóban részegen a földön heverni. Olyasmiket, amikre visszatekintve elönt a megbánás.

De egy kapcsolat a kommunikációra épül. És ő most hallgat.

Aztán mire épp leromboltam a falaimat hogy beengedjem őt, kezdhetem elölről az építkezést. Attól tartok viszont, hogy a technika és az alapanyagok tökéletesedésével a fal egyre vastagabbá, szilárdabbá és áthághatatlanabbá válik.

Labels: én, ideg, sad clown, tényközlés

szinamondta 1/20/2010 09:21:00 PM

0 comments

. . .

Elolvasgattam 2008 nyarát. Helyenként hatalmasakat röhögtem és megállaptottam, hogy kurvajól nyomtam, viszont az összes nyűg, amit most érzek (2008 októberétől) az akkori flegmaságból és keménységből származik.

Hiába hittem azt, hogy túl vagyok mindazon a fájdalmon, amit D-vel okoztunk magunknak, naívság volt a részemről. A gond az, hogy mindent az agyam láthatatlan, teljesen elsötétített sarkába söpörtem anélkül, hogy kezdtem volna valamit a sérülésemmel.

És persze ebből következik a kérdés, hogy mennyire tisztességes vajon együtt lenni K-vel (igen, most akkor járunk, már egy ideje). Ő nagyon komolyan gondolja, és én is irtóra szeretek vele lenni, de.

Nem spanyol viasz, de a legnyálasabb közhelyekben valódi igazság rejlik.
Nem tudom, hogy tudok-e újra úgy szeretni. És vajon akarok-e.

Végigolvasva azt a nyarat pedig megértem kicsit, hogy mi lehet az, amitől K tart, mikor rám néz. Egy olyan nőt lát időről-időre, aki olyanná akart válni belülről, mint a Dior őszi/téli kollekciója. Azt hiszem, vállon veregethetem magam. Kemény, bizalmat szűken mérő, flegma, ugyanakkor rettentően nyitott és továbbléni képes nő lettem.

Talán jobb, ha az is maradok, hogy minél kevesebb sérüléssel ússza meg az emberiség. Ami nyilván magával vonja a magányt. Abból pedig aztán eleget látok magam körül.

Hiányzik D. Lehet, hogy nagyrészt csak nosztalgia. De kimondtam most magamnak, hogy volt egy csodálatos életünk. Csodálatos életünk volt.

És igen, persze. Hiányzott a szinamond. Hiányoztam én? Szinte biztos, hogy már más vagyok.

Labels: én, lira, nyár, sad clown, tényközlés

szinamondta 11/14/2009 11:45:00 PM

3 comments

. . .

Azért akadnak itt is nehezebb pillanatok.



De csak azért, hogy ne legyen minden olyan rózsás.

Come crashing in / Into my little world

Labels: halak, sad clown, tényközlés

szinamondta 6/20/2009 02:13:00 PM

0 comments

. . .

Visszatérésem K-townba zökkenőmentesebb volt, mint valaha gondoltam. Komolyan attól tartottam - különösen tekintve, mennyire kellemetes volt az otthoni tartózkodásom, és látva pl. Sara példáját, aki első hazamenetele után depressziózott Jubában, - hogy könnyek között fogom áttáncolni az első bulikat.

Nos, ehelyett egy hete megérkeztem a repülőtérre hajnalban, meglepően enyhe (olyan 28 fokos) időjárásba (ami két napon belül felment 41-re), aludtam kicsit, aztán máris indultunk a Görög Klubba úszni, mivelhogy szombat (otthoni vasárnap volt).

Special K. reggeltől estig.
Estétől hajnalig.
Teraszon fekve hullócsillagnézéstől a napközbeni beedikig és a cukor- és tejmentes (gyorsan tanul) dzsúzokig, amelyekkel csak úgy beállít a konténeremhez.
Sport után felvesz kocsival és egyértelmű, hogy hozzánk megyünk. Mindenki azt találgatja, hogy mi is van közöttünk.
You are such a nice couple. But we ain't one. We are just friends.
Már-már fájóan mélyre szántó barátság.
Saját viccekkel, abszurd képzettársításokkal, szivarkával és whiskey-vel meg unikummal. Menacing tomato attack.

Aztán egyszercsak megtörik a jég. És nem veszem észre, hogy nagy valószínűséggel alattam fog beszakadni.

És csak táncolok M.-val és N.-sel és ez mostmár tényleg a mi kis csapatunk - hogy lehet, hogy ennyire zárt közösségem nekem mindig csak külföldön volt! És még a vadidegenek is irigykednek ránk, és S. azt mondja, I was laughing just looking at you - how you interact with each other. You are so FUN!

De tudom, hogy N.-t is bántja valami, és a tetőteraszon, ahogy lenézek a dél-szudáni fiatalokra, akik a porban táncolnak a mi zenénkre, azt mondom N.-nek. Talán jobb lenne, ha újra csak mi lennénk. Csak mi magunk, komplikációk nélkül.

És úgy tűnik, ez most meg is valósul.
Flee or fight? - kérdezi K. I think I'm tending towards the latter. I'll flee.

Holnap vissza Fasherbe.

Akkor végre újra én, újra munka, és úgy néz ki, Ruanda is egyedül én.

You smell like Wenchi. If Wenchi had a smell, it would smell like you.

Labels: halak, líra, nők, sad clown, szép

szinamondta 5/24/2009 08:58:00 PM

0 comments

. . .

Amikor azt gondoltam, hogy á, hazamenni nem jó ötlet, mert egészen összezavarodik az ember, jól gondoltam. De az arányokat nem találtam el teljesen.

Hazajönni csodálatos. Olyannyira, hogy az ember mélyeket lélegez a hidak bármelyikén átbringázva, és próbálja beszippantani a csodát, ami a város.

Leheveredik a Gödörnél a fűre, és csak bámul, hogy a közösségi piknik lehetséges, és bocsánatos bűn az alkoholfogyasztás fényes nappal, és a tornyok fölött játszik a napfény.

És remek dolgokat kapni a boltokban. Kézzel készült tükörtojás-retikült, meg üveggyűrűt, meg külön bio kajás részleg van az élelmiszerboltban.

A barátok pedig viccesek, nagyon magyarok, rugalmasak, bölcsek, értenek, isznak, táncolnak, és egy a kultúránk. És vannak olyanok is, akik Indiában élnek három éve, és helyeselnek, amikor azt mondom, hogy simán kiskanyarban kell kikerülni a kereszteződésben pöcsölő autóvezetőt. Meg hogy a körúton csodálatosan tiszta a levegő.

A Lámpásban szenvedélyes az éjszaka, az ölelés ismerős és mégis frissen bizsergető. Eközben a harmadiknak ki van festve a körme, amit tízpercenként hitetlenkedve konstatál, majd imádnivalóan bocsánatot kér, hogy eddig nem barátkozott velem.

És ciki, nem ciki, elpityergem magam a lakodalom végén, mikor Zs. pocakjától búcsúzom.

Ezt a választási lehetőséget játsszák loopon a fejemben: professional life or personal life?

És tudom, hogy egyelőre ragaszkodnom kell a válaszhoz.

Labels: ahh, én, sad clown, zizi

szinamondta 5/12/2009 12:34:00 AM

1 comments

. . .

...oh and a lively sky densely populated with stars and a make do karaoke in the middle of nowhere [now here (TM)]...a bumpy mattress minus pillows..

...is what I took to Darfur to store away on a shelf somewhere in my mind.

How I hate nostalgia (is it?). Hogy mennyire utálok néha halaknak lenni.

Ethiopia love.

Labels: afrika, ahh, halak, sad clown

szinamondta 4/26/2009 05:02:00 PM

0 comments

. . .

Megint csak Queen Sheba jut eszembe, amikor a kiwi összetört ábrázatára nézek. Ilyet szól, hogy hirtelen tragédiává változott az élete.

Ilyenkor kell meghallgatni az It Will Passt. Magamnak is ezt mondogatom.

Egyszerűen vissza kell nyernem az önállóságomat és az integritásomat.

Coz anyway, he's only a pretty face.

Labels: ahh, sad clown, zene, zizi

szinamondta 2/19/2009 10:14:00 PM

0 comments

. . .