Mindenféle szteroidok és tudatmódosító nélkül is úgy vert a szívem, miközben vártam rá a reptéren tegnap éjjel, hogy majd kiugrott a mellyemből.
Fent voltunk az első allahakbarig, beszélgettünk.
Aztán sírtam. Nem volt jó ötlet. (Minél kevésbé akarom, a férfi annál jobban akar. És fordítva.)
Próbáltam megértetni vele, hogy mennyire számít. Az a falrahányt borsó-jelenség.
"e: You broke my heart, motherfucker."
"k: You totally fucked me up, biyatch."
Nem vettem észre, amíg itt volt tőlem egy karnyújtásnyira, hogy ez az, amit igazán szeretnék.
Ő az, amit igazán szeretnék.
A 2010-es évem legnagyobb és legőszintébb kívánsága: higgyel el az én karmám, hogy szerelmes vagyok bele. Fülig.
Annyira, hogy sajog.
I wish you could see my heart. Its turmoil. The pain and the passion. All there for you. The colour will be Yellow. Ezt suttogtam magamban, amikor távozott.Labels: ahh, én, sad clown, szép
2 Comments:
jo, ok. de aztan mi lett?
Hát, sztem ő sajnos elhatározta. Mert felhalmozódtak neki a dolgok. Vagyis felhalmoztam neki a dolgokat.
Bárcsak akkor szólt volna, amikor még csak kicsit baszta a csőrét.
AHH! és a word verification, amit épp itt most be kell gépelnem ez: "singl". Milyen mulatságos.
Post a Comment
<< Home