Megtudtam, amit tulajdonképpen ösztönösen tudtam is már, és most csak azt szeretném, hogy akkor ezzel egyszersmindörökre az egész érzelmi-pszichikai fos tűnjön el a lefolyóban mindenestül.

Dana itt azt mondogatja a fülembe folyamatosan, hogy "it doesn't matter. it just does not matter. it doesn't matter at all. you matter."

És valóban, én számítok. De nekem az is számít, hogy hogy lehettem ekkora balek, hogy visszaengedtem, közel és még közelebb és annyira közel, hogy szinte felemésztett, pedig közben, mint utólag közvetítéssel kiderült, már mással ment találkozni a trópusi szigetekre, és minden, minden, amit mondott az utolsó két napomon Szudánban -- ami csakis az enyém kellett volna, hogy legyen --, a pillanat varázsából fakadt pusztán, és semmi, de semmi jelentősége nem volt.

Annak sem, hogy hiányoztam, annak sem, hogy körbe akarná tekerni egyszer a Balatont. Jó vicc.

De tulajdonképpen tényleg nincs jelentősége már.

Sok boldogságot a házasságodhoz, Karma.

(De mennyire szánalmas már ez a brazil szappanopera, unom magam rettenetesen.)

Éljen a jóga, éljen a jövő!

Labels: ahh, én, sad clown, tényközlés

szinamondta 11/16/2011 11:21:00 PM

3 comments

. . .

Sister i have miss you so much, I hope all is well with you. I will be very happy to see you in the Republic of south Sudan
G. is fine and she is passing her greetings to you. I will prayer for you to come down to south sudan, may God give you all the access you need my dear sister.

Hát hogy lehetne őket nem szeretni?

Minden megváltozott, de valahogy az emlékek egyre erősebbek és tisztábbak a fejemben. Azóta senki sem szólít sisternek, nincs is már olyan, hogy egy-Szudán, csak olyan van, hogy az én Szudánom.

Ana behebb as-Sudan.

Labels: afrika, ahh, én, szép

szinamondta 9/09/2011 06:51:00 PM

0 comments

. . .

Holnaphoz pont két hónapja jöttem el Szudánból. Talán ezért potyognak a könnyeim, ha az árvaházi gyerekekre gondolok. Hiányzik a minimonki, Hassania. Meg mindannyian. Meg a péntek délelőtti gyüli is hiányzik, énekléssel, táncolással, azzal a felszabaditó érzéssel, hogy úgyis minden rendben lesz, és Team Nigeria viccesen táncol az előttem lévő sorokban és valaki ötpercenként elragadtatva felkiált, hogy halleluya.

Ma volt egy privát triatlonom, kibringáztam a Margitszigetre, lefutottam hat kilométert, majd úsztam és hazabringáztam. Remek volt. De este rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vannak itthon barátaim. Vagy mi. Megöregedtünk.

És közben van ez a CNN-nek való tudósitás Szudánról, ami szuperjó, de jobb is lehetne, ha nem lenne ilyen csiga a CNN, és nem keresné még mindig Tripolit a térképen.

Na elég az egéritatásból, ami egyébként meglepő, hogy csak mostanra köszöntött be. Úgy látszik, a dátumoknak nagy szerepe van. Most meg alig áll el.

Labels: afrika, ahh, én, zizi

szinamondta 8/27/2011 10:17:00 PM

0 comments

. . .

let go let go let go let go

i love you i love you i love you i love you

silence silence silence silence

utopia

i miss you like the deserts ..

mushtageen. mushtageen shadeed.

yours truly, pumpkin princess

p.s. you are always there, everywhere. is it you though? or is it me?

Labels: ahh, én, tényközlés, zene

szinamondta 8/24/2011 02:12:00 AM

0 comments

. . .

Mert én voltam a menyasszony, ő pedig a vőlegény. És Wenchinek illata volt és dallama, és nem mertük beismerni, de szerelem volt ez kezdettől fogva. Barátságnak álcáztuk, mert azt hittük, az óv.

Felbukkan újra és újra. Szeret és szeretem.

Aztán eltűnik.

Nincs nap nélküle.

De így mi értelme.

- I love you, however fucked up you are.

- Detto.

És ez már valószínűleg így is marad. Abban reménykedem viszont, hogy jön valaki, aki halványít az emlékeken, ha a helyükbe nem is lép.

Labels: ahh, én, tényközlés

szinamondta 8/12/2011 12:00:00 AM

0 comments

. . .

The creator has a masterplan.

Reméljük, tényleg van valami isteni terv.

Mer' amíg látható jele nincs, az visszhangzik a fülemben, hogy "everywhere I went and everything I did ... you were missing". Meg a többi hasonló, csordultig üres vallomás.

Labels: ahh, én, szép, zene

szinamondta 5/25/2011 11:17:00 PM

3 comments

. . .

szoval persze lehet, h szeret. de az csak ennyit jelent. nem azt, h veled akar lenni. nem azt, h veled TUD lenni.
csak azt, h meg a sziveben vagy.
o meg a tiedben.

Labels: ahh, én, fuckup, sad clown

szinamondta 5/22/2011 05:31:00 PM

0 comments

. . .

Thanks for your mail.

I love your name.

And I might love you too.

But this, hopefully?, will change.

Labels: ahh, én, revive, tényközlés

szinamondta 5/08/2011 03:16:00 PM

0 comments

. . .

Minden kapcsolat előhív egy másikat, egy régebbit, mondta a szuahéli orákulum. Ilyenkor pedig kezdeni kell valamit az emlékekkel, át kell dolgoznunk magunkat rajtuk.

Előfordulhat, hogy ebben ő nem segített neked? - kérdezte.

Majd hozzátette, nehéz bármit is mondania, hiszen mindent az én szememen keresztül lát. (Naná.)

Ami világos: két ember életében eljön az a szint, amikor egyesülnek vagy elszigetelődnek. A legtöbben itt buknak el, mondta, mert az intimitáshoz és a függetlenséghez is ragaszkodnának.

Az nyilvánvaló, hogy ő most téged masszívan szigetel, te meg bombáznád az intimitásokkal.

Olykor tényleg csak az időzítésen áll, vagy bukik minden, szögezte le. Lehet, hogy te nem voltál kész akkor, amikor ő akarta, és talán túllépted a neked kiszabott időhatárt.

Lehet, hogy azért fáj ez annyira, mert valamiben hasonlít az előző szakításodra?

Volna min gondolkozni. Valahogy jól esett, amikor a kerek, barna arcával, hegyes orrával, aprófonatos hajával és váratlan helyeken felbukkanó gurgulázó nevetésével azt mondta, nagyon nehéz egy nem-működő kapcsolatról beismerni, hogy az.

És azt is megkérdezte, hogy mi mindenért akarom még magamra vállalni a felelősséget.

Labels: ahh, én, revive

szinamondta 4/12/2010 11:05:00 PM

1 comments

. . .

Visszatekintve meg tudom érteni, hogy úgy érezte, semmibe veszem. Visszhangzanak a fülemben a fajsúlyos mondatai, amelyeket meghallottam ugyan, de nem éreztem át a fontosságukat. Vagy nem gondoltam, hogy bármit is tennem kellene.

A ruandai útunkról hazafelé megálltunk Kampalában, és amikor a hotel erkélyéről bámultuk a város fényeit, valamin azt hiszem, agonizált. Majd ezt mondta:

„I want to be the most important person in your life.” Mindezt mondjuk azután, hogy a Kivu-tónál feltárta előttem az előző (öt évvel ezelőtti) kapcsolatát, amely óta nem volt szerelmes.

És arra jutott, hogy mindketten a second best thing vagyunk a másiknak. Hát most ez jött elő, hatványozottan. (We make the greatest friends. But we are lousy lovers.)

„I’ve made you the centre of my universe,” mondta.

„You have no fuckin’ idea...,” mondta ismételten.

És az sms-ek: „What colour do you want the curtains?”

A legutóbbi pedig, miután visszajöttem Darfúrból: „Habibiii..I want to squeeze you and not let you goooo.!! This is insane!! Can I kidnap you..please?? Missing you. Sweet dreams.”

Én pedig .. semmi jelét nem mutattam annak, hogy mi összetartoznánk. Például külön repülőgéppel jöttem haza Ugandából.

Vagy felkaptam a vizet, amikor meglepetésből beállított a lakásban.

És egy vadidegen csajjal táncoltam Nairobiban. Aminek akkora veszekedés lett a vége ott helyben, hogy azt hittem, elhagyom az agyamat. Egész testében remegett. El akart lökni magától, miközben ölelt is.

Azt hiszem, ilyesmire gondol, amikor azt állítja, hogy soha nem kellett nekem. Úgy bántam vele, mint a cipőtalppal.

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Labels: ahh, én, fuckup, sad clown

szinamondta 2/05/2010 04:11:00 PM

0 comments

. . .

Még csak annyi, hogy nem vagyok kész keresztülmenni még egy elváláson kb. másfél évvel a legutóbbi után.

Épp csak hogy feldolgoztam volna amazt, most meg szemben állok egy fiúval, aki azért próbál elfelejteni, mert nem hiszi el, hogy tényleg szerettem.

"I never felt so unwanted in a relationship."

És megöleltük egymást és puszilta az arcomat, de az egész olyan búcsúízű volt, mintha épp csak vigasztalna.

A levelet, amit írtam neki, összetéptem az orra előtt a ridegsége és konoksága miatt, ha már megverni nem verhettem meg.

Másnap, mikor hazaértem az üres lakásba -- a kulcsát visszacsúsztatta az ajtó alatt, aúúú! --, nem találtam semmilyen szemetesben a fecniket.

"You were the best thing that happened to me in the past two years." Bárcsak, bárcsak eljutna az agyáig ez a mondás.

Labels: ahh, én, sad clown

szinamondta 2/03/2010 09:12:00 PM

0 comments

. . .

Körülbelül tizenöt, majdnem húsz év után saját szántamból elmentem templomba vasárnap. M., dél-szudáni, nagyon cuki, ötvenöt körüli munkatársnőm jár, ígyhát meghívattam magam a protestáns istentiszteletre. Pár órával K. érkezése előtt.

Azt hittem, több lesz az átlényegült, afrikai éneklés. Viszont az egyik felolvasott passzus (asszem a Good News Bible-ból) és annak az értelmezése nagyon tetszett.

Arról szólt, hogy mindannyian atléták vagyunk. Ha el akarjuk érni a célt, ha nyerni akarunk, akkor fel kell adni bizonyos dolgokat: nem zabálhatjuk degeszre magunkat a legfinomabb étkekkel, nem henyélhetünk, szigorú időbeosztást kell tartanunk, és imádkoznunk kell.

Az utóbbit nem vonatkoztattam magamra, de a többit igen. Ha nagyon szeretné az ember elérni a célját, akkor küzdenie kell érte és valóban le kell mondani egyről s másról. Na én erre K. esetében (nyilván mire vonatkoztattam az egész példázatot) túl későn jöttem rá.

Mégpedig, hogy igenis kész lennék lemondani az elidegenítő, fájdalmas szabadságvágyam egy részéről. Hogy nem tarthatom folyamatosan önmagamat a középpontban. Hogy simulékonyabbnak kell lennem és keresnem a másik kedvét.

Amikor Dél-Afrikába mentünk, egy kívánsága volt. Hogy szálljunk meg Knysna közelében egy ódon kastélyban, ahol világítás sincs csak gyertyával, és zuhanyozni vödörből lehet. Nem jutottunk el oda. Mert én idővel lebeszéltem róla, mondván, úgysem töltünk a szálláson semennyi időt, csak pénzkidobás volna.

Mint annyit mindent, ezt is annak rendje szerint bánom.

Rájöttem, hogy passzív agresszív vagyok.

Labels: afrika, ahh, én, nők, tényközlés

szinamondta 2/03/2010 07:41:00 PM

2 comments

. . .

Mindenféle szteroidok és tudatmódosító nélkül is úgy vert a szívem, miközben vártam rá a reptéren tegnap éjjel, hogy majd kiugrott a mellyemből.

Fent voltunk az első allahakbarig, beszélgettünk.

Aztán sírtam. Nem volt jó ötlet. (Minél kevésbé akarom, a férfi annál jobban akar. És fordítva.)

Próbáltam megértetni vele, hogy mennyire számít. Az a falrahányt borsó-jelenség.

"e: You broke my heart, motherfucker."

"k: You totally fucked me up, biyatch."

Nem vettem észre, amíg itt volt tőlem egy karnyújtásnyira, hogy ez az, amit igazán szeretnék.

Ő az, amit igazán szeretnék.

A 2010-es évem legnagyobb és legőszintébb kívánsága: higgyel el az én karmám, hogy szerelmes vagyok bele. Fülig.

Annyira, hogy sajog.

I wish you could see my heart. Its turmoil. The pain and the passion. All there for you. The colour will be Yellow. Ezt suttogtam magamban, amikor távozott.

Labels: ahh, én, sad clown, szép

szinamondta 2/01/2010 11:14:00 AM

2 comments

. . .

Tegnap elvonszoltam magam egy buliba, ahol a pincér minden alkalommal megkérdezte, hogy tényleg tisztán kérem-e a whiskeyt, kóla nélkül. És mivel az elején táncolni oly kevéssé volt kedvem, odamentem ahhoz a kettő plusz-méteres dinka csávóhoz, aki az egyik munkatársam feleségének a bátyja.

Jókat dumáltunk. Majd talán megírom a habubra. Aztán táncoltunk is. Röhejesen nézhettünk ki, mert a szülinapos olasz egyszercsak hátulról felemelt és kitartott, hogy a dinkával egy fejmagasságban lehessek.

Na de ami még röhejesebb volt az az, hogy az uszodában ma megjelent K. volt csaja, a kis kínai. Nagyon cuki egyébként, elbaszott fogsora és bájos mosolya van, és hajbókol nekem. Úgy három hete, amikor nem bírtam már, hogy folyamatosan bámul, míg valakihez beszélek, bemutatkoztam neki. Na de nyilván tisztában volt vele már előtte, hogy kifene vagyok.

Senki nem tud továbbra sem semmit K.-ról. Az viszont futótűzként terjedt el, hogy szakított velem, noha én csak N.-nel közöltem.

Tegnap éjjel végignézegettem jópár fotót. Csodás emlékek. És persze rohadtak is. Mint például az, amikor a dél-afrikai Knysnában valahogy besokalltam, és mikor a tengerparti étteremben ültünk, behisztiztem és felálltam, hogy én most lelépek.

Sétáltam egyet, de az egész hócihő annyira rosszul érintette K.-t, hogy beült a kocsiba és kiautózott valami öbölbe, anélkül, hogy mondta volna, hová megy. Csak éjjel ért haza, alig akart hozzám szólni, és végül azt mondta, innentől külön folytatjuk az utunkat. Én vigyem vissza a bérelt kocsit Fokvárosba, ő meg visszamegy a hegyekbe.

Rettenetes volt. Könyörögtem, hogy ne. És be kellett ismernem, hogy rettentő önző és éretlen módon viselkedtem előtte. Végül külön ágyban aludtunk.

Majd mikor reggel felébredt - mint ahogy arról később beszámolt -, iszonyatos ürességet érzett, hogy nem voltam ott mellette.

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy reszkető szívvel pillantottuk meg újra egymást és beismertük, hogy ez az egész makacs ellenállás mérgező egy dolog és nem működik. És átöleltük egymást.

Az előző éjjel meg, bájdövéj, a kisbabámat tartottam a karomban, és életemben először nem akartam eldobni.

Labels: ahh, én, nők, sad clown

szinamondta 1/29/2010 06:19:00 PM

0 comments

. . .

Ma reggel hatkor keltem, felvettem N-t, kiautóztunk a Nílushoz, és nekiláttunk futni. Még sötét volt.

Aztán amikor visszafordultunk és kelet felé néztünk, jött fel a Nap. Hatalmas, aranysárgán ragyogó, élettel feltöltő.

Aztán este hatra jógára mentem S-szel, középhaladóra. Vödörnyit izzadtam, de ezt pozitívumként jegyzem. És meg tudtam csinálni egy olyan állást, amit senki nem: a lábat át kell vetni a vállon, a lenti lábat pedig előre kiemelni, ilyenformán csak a két kézen támaszkodik az ember.

Napközben pedig, mikor kiléptem a konténerből, arra gondoltam, vajon láthat-e valamelyik ablakból ... ha mondjuk éppen hazatért már. Mit szólna vajon az új, ghánai felsőmhöz, amelyben akkora a mellem, mintha babát várnék.

És az ott, napszemüveggel a fején, a kávézóban ülve nem lehet, hogy pont ő? Miért állt fel olyan gyorsan és indult el a kampusz másik vége felé?

Hiányzik nagyon. A csodálatos bőre tapintása, ahogy ráncolja a szemöldökét folyamatosan, ahogy hoz nekem egy dzsúzt napközben, ahogy halkan kimegy a teraszra elszívni egy cigit, majd még halkabban behúzza maga után a tolóajtót és ahogy bemászik az ágyba, csörög a gintonikos poharában a jég. És ahogy azt mondja, "my little pumpkin princess".

Fogalmam sincs, hogy hol van és mit csinál. És miért vet meg ennyire.

Ha készítek egy vudubabát, megszúrom a halántékán és azt suttogom, "Special K., come back to me, come back to me please," az talán használ?

Labels: ahh, én, sad clown

szinamondta 1/27/2010 07:31:00 PM

0 comments

. . .

A zöldségpiacra készülődve ezt az sms-t kapom reggel a legkedvesebb barátomtól.

"30 min pls? Need to shit n shwer. Muah!"

Ennél viccesebben nem is indulhatna a nap, kivéve talán, amikor K.-t egy "oyy!" felkiáltással parancsoltam vissza a szobába.

Muah. Shit. Oyy. Shower. Máris elképesztő a meleg.

Labels: ahh, jolly jean, tényközlés

szinamondta 5/29/2009 08:49:00 AM

0 comments

. . .

Amikor azt gondoltam, hogy á, hazamenni nem jó ötlet, mert egészen összezavarodik az ember, jól gondoltam. De az arányokat nem találtam el teljesen.

Hazajönni csodálatos. Olyannyira, hogy az ember mélyeket lélegez a hidak bármelyikén átbringázva, és próbálja beszippantani a csodát, ami a város.

Leheveredik a Gödörnél a fűre, és csak bámul, hogy a közösségi piknik lehetséges, és bocsánatos bűn az alkoholfogyasztás fényes nappal, és a tornyok fölött játszik a napfény.

És remek dolgokat kapni a boltokban. Kézzel készült tükörtojás-retikült, meg üveggyűrűt, meg külön bio kajás részleg van az élelmiszerboltban.

A barátok pedig viccesek, nagyon magyarok, rugalmasak, bölcsek, értenek, isznak, táncolnak, és egy a kultúránk. És vannak olyanok is, akik Indiában élnek három éve, és helyeselnek, amikor azt mondom, hogy simán kiskanyarban kell kikerülni a kereszteződésben pöcsölő autóvezetőt. Meg hogy a körúton csodálatosan tiszta a levegő.

A Lámpásban szenvedélyes az éjszaka, az ölelés ismerős és mégis frissen bizsergető. Eközben a harmadiknak ki van festve a körme, amit tízpercenként hitetlenkedve konstatál, majd imádnivalóan bocsánatot kér, hogy eddig nem barátkozott velem.

És ciki, nem ciki, elpityergem magam a lakodalom végén, mikor Zs. pocakjától búcsúzom.

Ezt a választási lehetőséget játsszák loopon a fejemben: professional life or personal life?

És tudom, hogy egyelőre ragaszkodnom kell a válaszhoz.

Labels: ahh, én, sad clown, zizi

szinamondta 5/12/2009 12:34:00 AM

1 comments

. . .

Az a baj, hogy nehéz úgy írni a hazajövetelről - a bennakadt levegővételekről, a sírósmosolygós ölelésekről és a szinte közömbös hellókról -, hogy még Etiópiát sem rögzítettem.

Minden összezavar és én is összezavarok, bár görcsösen igyekszem ellentmondani a N. által rám ragasztott névnek. Troublemaker.

Fiercely independent, mondta K, de nem nekem, és amit nekem, az többet jelent. I'd say you are one of us ... a nomad.

Az út Wenchibe majdnem meghiúsult ugyan, de hisz az lehetetlen, mert el volt rendelve, hogy ott legyünk. Henery, A Kalóz, Special K és én, sötétbe és hidegbe érkeztünk, ahol a szállás is bezárt, és két szobát kaptunk meg egy sátrat, és főztek csípős szószt meg hoztak injerát, amire akkorra már ránézni sem bírtam, de szerencsére a gondos Henery elrakatta velem az összes chapatit, ami meg nyilván Sabára emlékeztetett.

És a kislány csöndben volt végig, a hátára kötözött csecsemő néha nyivákolt egyet, a szép mosolyú tinédzserlány pedig kávét pörkölt nekünk, amíg mi ittuk a Pernod-t és tanultuk a vendéglátóinktól a vállrázós táncot, aztán eljött a böjttörés ideje, és bevezettek minket a sátorba, ahol csak férfiak ültek, két nő meg húst aprított, és addigra én már elég részeg voltam, de arra emlékszem, hogy

én voltam a menyasszony, Special K a vőlegény, A Kalóz pedig a best man, és savanyított sörrel félórás áldást mondtak ránk, amit K röviden megköszönt, de a fordításban ez legalább húsz percre nyúlt, aztán visszaértünk a tábortűz mellé, és muszáj volt diszkréten hánynom, mert az etióp kajától én már csak hányok, és aztán lefeküdtem a földre és bámultunk felfelé.

A hullócsillagok meg csak jöttek és jöttek, nem hittem el, és zenét játszott a telefonjáról, nem hittem el, hogy az Alive-ot énekeljük meg a Yellow-t, és kezdett nagyon hideg lenni, de nem zavart, mert be voltam csavarva lepedőbe meg sálba, aztán mondtuk, hogy akkor másszunk be, és bemásztunk, és fázott a lábam, és két percig talán igyekeztünk megmelegíteni egymást, aztán ellentmondtam mégis a filózófiánknak now here, hogy ez így nem lesz jó.

Aztán otthon lekéste a dárfúri gépét, mert úgy döntött, és maradt volna még a végtelenségig, mert jó volt az uszodában kettesben, meg a teraszomon aludni a negyvenkét fokban, amikor nem mozdul a levegő és csillag is csak egy van, meg a szivarok meg a lerobbant autó meg a beszélgetések fél négyig, i dare you to call in sick, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy bemegyek, és nem lehet őt felkelteni, hiába rázod és szólongatod, aztán résnyire kinyitotta a szemét és elkapta a csuklómat, és olyan nagy a kísértés, you are one big mushkila yourself, megírtam neki, amire biztos valami költőit válaszolt.

Nem vezet az sehova, ha emlékzsargonban beszélünk, mert fáj tőle a szívem, és úgyis zajlik az élet. Úgyhogy nem beszélünk többet emlékzsargonban, ő Egyiptomban én meg itthon vagyok, és rácsodálkozom az itthonra, és itthon vagyok, és itthon vagyok, és az elvarratlan szálakat is megcsomózza majd valaki idővel.

Wenchi has a tune now. És illata is van neki. Meg a saját vicceket sem veheti el senki.

Labels: afrika, ahh, líra, szép

szinamondta 5/03/2009 12:00:00 AM

0 comments

. . .

...oh and a lively sky densely populated with stars and a make do karaoke in the middle of nowhere [now here (TM)]...a bumpy mattress minus pillows..

...is what I took to Darfur to store away on a shelf somewhere in my mind.

How I hate nostalgia (is it?). Hogy mennyire utálok néha halaknak lenni.

Ethiopia love.

Labels: afrika, ahh, halak, sad clown

szinamondta 4/26/2009 05:02:00 PM

0 comments

. . .

Van olyan, arra kellett rádöbbennem, amikor az embernek bele kell törődnie a helyzetbe. Konkrétan, fanyalogtam azon, hogy latin buli lesz este. Ahová ráadásul nem vihetek haverokat, mert már így is túl sok a vendég.

Ígyhát az aerobik után hazajöttem, tébláboltam, majd bekapcsoltam a Duna tévét, ahol A Lumnitzer nővérek ment. Ledőltem, miután pár semleges sms-t bonyolítottam, és elrötyögtem a filmen.

Közben persze megeresztettem pár telefont, hogy érdeklődjek a buliról, de semmi válasz. Majd egy sms, hogy csak salsa megy. Eddigre vége is lett a filmnek, javasoltam, hogy akkor igyunk egy dzsúzt.

Hát azóta is itt tartunk, stranded home on a Thursday night. Rohadt meleg van idebenn, kimentem az erkélyre elszívni egy Mayát, de közben szereztem három szúnyogcsípést vagy négyet, így letettem arról a pompás gondolatról, hogy ma este polifómon fogok kint aludni.

Hallgattam a pálmák neszezését, figyeltem az állandó fényeket (milyen szoba lehet az, ahol mindig ég a villany?) a szemetes, poros utcácskán, megfigyeltem közelebbről a félig lapos kosárlabdát, ami egyik délután szokatlan módon ott termett az erkélyemen, és elgondolkoztam, hogy akkor most mi van.

Mi van. Mi lesz?

Ilyen ez. Néha jó volna csak úgy együtt lenni.

Labels: afrika, ahh, én, tényközlés

szinamondta 4/10/2009 12:00:00 AM

0 comments

. . .