Mert én voltam a menyasszony, ő pedig a vőlegény. És Wenchinek illata volt és dallama, és nem mertük beismerni, de szerelem volt ez kezdettől fogva. Barátságnak álcáztuk, mert azt hittük, az óv.

Felbukkan újra és újra. Szeret és szeretem.

Aztán eltűnik.

Nincs nap nélküle.

De így mi értelme.

- I love you, however fucked up you are.

- Detto.

És ez már valószínűleg így is marad. Abban reménykedem viszont, hogy jön valaki, aki halványít az emlékeken, ha a helyükbe nem is lép.

Labels: ahh, én, tényközlés

szinamondta 8/12/2011 12:00:00 AM

0 comments

. . .