Megtudtam, amit tulajdonképpen ösztönösen tudtam is már, és most csak azt szeretném, hogy akkor ezzel egyszersmindörökre az egész érzelmi-pszichikai fos tűnjön el a lefolyóban mindenestül.

Dana itt azt mondogatja a fülembe folyamatosan, hogy "it doesn't matter. it just does not matter. it doesn't matter at all. you matter."

És valóban, én számítok. De nekem az is számít, hogy hogy lehettem ekkora balek, hogy visszaengedtem, közel és még közelebb és annyira közel, hogy szinte felemésztett, pedig közben, mint utólag közvetítéssel kiderült, már mással ment találkozni a trópusi szigetekre, és minden, minden, amit mondott az utolsó két napomon Szudánban -- ami csakis az enyém kellett volna, hogy legyen --, a pillanat varázsából fakadt pusztán, és semmi, de semmi jelentősége nem volt.

Annak sem, hogy hiányoztam, annak sem, hogy körbe akarná tekerni egyszer a Balatont. Jó vicc.

De tulajdonképpen tényleg nincs jelentősége már.

Sok boldogságot a házasságodhoz, Karma.

(De mennyire szánalmas már ez a brazil szappanopera, unom magam rettenetesen.)

Éljen a jóga, éljen a jövő!

Labels: ahh, én, sad clown, tényközlés

szinamondta 11/16/2011 11:21:00 PM

3 comments

. . .

Sister i have miss you so much, I hope all is well with you. I will be very happy to see you in the Republic of south Sudan
G. is fine and she is passing her greetings to you. I will prayer for you to come down to south sudan, may God give you all the access you need my dear sister.

Hát hogy lehetne őket nem szeretni?

Minden megváltozott, de valahogy az emlékek egyre erősebbek és tisztábbak a fejemben. Azóta senki sem szólít sisternek, nincs is már olyan, hogy egy-Szudán, csak olyan van, hogy az én Szudánom.

Ana behebb as-Sudan.

Labels: afrika, ahh, én, szép

szinamondta 9/09/2011 06:51:00 PM

0 comments

. . .

Holnaphoz pont két hónapja jöttem el Szudánból. Talán ezért potyognak a könnyeim, ha az árvaházi gyerekekre gondolok. Hiányzik a minimonki, Hassania. Meg mindannyian. Meg a péntek délelőtti gyüli is hiányzik, énekléssel, táncolással, azzal a felszabaditó érzéssel, hogy úgyis minden rendben lesz, és Team Nigeria viccesen táncol az előttem lévő sorokban és valaki ötpercenként elragadtatva felkiált, hogy halleluya.

Ma volt egy privát triatlonom, kibringáztam a Margitszigetre, lefutottam hat kilométert, majd úsztam és hazabringáztam. Remek volt. De este rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vannak itthon barátaim. Vagy mi. Megöregedtünk.

És közben van ez a CNN-nek való tudósitás Szudánról, ami szuperjó, de jobb is lehetne, ha nem lenne ilyen csiga a CNN, és nem keresné még mindig Tripolit a térképen.

Na elég az egéritatásból, ami egyébként meglepő, hogy csak mostanra köszöntött be. Úgy látszik, a dátumoknak nagy szerepe van. Most meg alig áll el.

Labels: afrika, ahh, én, zizi

szinamondta 8/27/2011 10:17:00 PM

0 comments

. . .

let go let go let go let go

i love you i love you i love you i love you

silence silence silence silence

utopia

i miss you like the deserts ..

mushtageen. mushtageen shadeed.

yours truly, pumpkin princess

p.s. you are always there, everywhere. is it you though? or is it me?

Labels: ahh, én, tényközlés, zene

szinamondta 8/24/2011 02:12:00 AM

0 comments

. . .

Mert én voltam a menyasszony, ő pedig a vőlegény. És Wenchinek illata volt és dallama, és nem mertük beismerni, de szerelem volt ez kezdettől fogva. Barátságnak álcáztuk, mert azt hittük, az óv.

Felbukkan újra és újra. Szeret és szeretem.

Aztán eltűnik.

Nincs nap nélküle.

De így mi értelme.

- I love you, however fucked up you are.

- Detto.

És ez már valószínűleg így is marad. Abban reménykedem viszont, hogy jön valaki, aki halványít az emlékeken, ha a helyükbe nem is lép.

Labels: ahh, én, tényközlés

szinamondta 8/12/2011 12:00:00 AM

0 comments

. . .

The creator has a masterplan.

Reméljük, tényleg van valami isteni terv.

Mer' amíg látható jele nincs, az visszhangzik a fülemben, hogy "everywhere I went and everything I did ... you were missing". Meg a többi hasonló, csordultig üres vallomás.

Labels: ahh, én, szép, zene

szinamondta 5/25/2011 11:17:00 PM

3 comments

. . .

szoval persze lehet, h szeret. de az csak ennyit jelent. nem azt, h veled akar lenni. nem azt, h veled TUD lenni.
csak azt, h meg a sziveben vagy.
o meg a tiedben.

Labels: ahh, én, fuckup, sad clown

szinamondta 5/22/2011 05:31:00 PM

0 comments

. . .

Thanks for your mail.

I love your name.

And I might love you too.

But this, hopefully?, will change.

Labels: ahh, én, revive, tényközlés

szinamondta 5/08/2011 03:16:00 PM

0 comments

. . .

Dél-Kordofán erősen emlékeztet az utolsó, februári (Valentin-nap, milyen ironikus) látogatásomra, melynek során az alábbi született.

Kordofán hiánya

Nem láttam én sündisznót egyet sem, még ha kerestem
volna sem akadt horgomra. Ami körülvett,
egyedül csak a langymeleg szél, ami így estefelé
kellemes, balzsamszerű, benne a homok-hordalék
viszonylag kevés.

Szúnyog az volt talán, bár száma ahhoz csekély,
hogy maláriaparát okozna – különben is, nem adok
ilyesmire én már régóta.

Leültem csak a dél-kordofáni betonpadlóra,
és néztem magam elé meg előre az égre.
Jöttek többen is szembe és kérdezték,
jól vagyok-e. Jól, persze.

Felzaklatott a hold. Meg a sündisznó, aki nem ott
volt. A nagy kerek fényesség helyett csak
valami baljós pislákolás áramlott át
a kordofáni éjben, aztán hopp, eltűnt az is.

Adtam neki öt percet, tízet, hogy megjelenjen.
De nem. Elő nem jött, a homok- vagy ködfátyol
mindent blokkolt. Máig nem tudom, hogy hold-
fogyatkozás történt-e talán vagy csak szeszélyből,
felindulásból, ős-haragból tartotta magát távol.

A sündisznókat várni éppily reménytelen,
mert egy nem sok, annyi sem jelentkezett.
Mind máshol gyűlhettek, körbeszuszoghatták
Szudán nyugati oldalát, Darfúr hisz már csak ilyen.

Leshetik talán az eget vele, aki eltűnt előlem
pont úgy, mint ez a néma hold.

Labels: afrika, én, revive

szinamondta 12/15/2010 10:36:00 PM

0 comments

. . .

Na jól eltűntettem egy egész bejegyzést (igy jár az, aki más gépét használja és még a hosszú i-t sem találja meg), ami kb. arról szólt, hogy hiányzott az irás, össze vagyok zavarodva, és hiányzik az a kegyetlen, beteg ember, akit K. néven szoktam megjelölni.

Akkor gyorsan újra: jó itthon, bár rohangállással telik az idő, mint mindig. A szabadságom orvosi részébe ezúttal nem megyek bele. Nem vidám, de annyira nem is tragikus.

Ez a nyár nem olyan, mint amire számitottam és a közelébe sem ér 2008 nyarának. Ennek tulajdonképpen pozitiv oldala is van, és valahogy azt is jelzi, hogy megöregedtem. Nem kimondottan vágyom arra, hogy minden este beigyunk valahol, bár lehet, hogy az a fajta démoni nőiesség, amit azon a nyáron megtapasztaltam, kirángatna ebből a szarból, amiben még mindig benne vagyok.

Tegnap éjjel megint vele álmodtam. Ilyenkor másnap mindig bal lábbal kelek. Nem értem, hogy az agyam miért nem engedi el őt, amikor tudja jól, hogy ez nekem csak rossz. Ő túl van rajtam, kitörölt teljesen (az ő szavával élve: archivált), és azzal, hogy görgetem tovább magamban, csakis magamnak ártok.

Nem történt még ilyen velem sohasem. Túlságosan komplex volt a szakitás, K. kifürkészhetetlen, és szerinte én is az vagyok. Hogy nem tudunk kommunikálni egymással.

Úgyhogy most az a projekt van, hogy nem beszélek vele egyáltalán (annak ellenére, hogy mielőtt eljöttem, ki akart vinni a reptérre meg haverkodni, meg keep in touch, mondta, megbökögetve a karomat egy nyiltszini ölelés után).

A hallgatás ki tudja ölni az érzelmeket vagy esetleg felerősiti őket?

Someone will come and take his place. Hiányzik a vibrálás. Meg az, hogy valaki gondol rám és forditva.

Labels: budapest, én, sad clown

szinamondta 7/27/2010 02:18:00 PM

0 comments

. . .

Minden kapcsolat előhív egy másikat, egy régebbit, mondta a szuahéli orákulum. Ilyenkor pedig kezdeni kell valamit az emlékekkel, át kell dolgoznunk magunkat rajtuk.

Előfordulhat, hogy ebben ő nem segített neked? - kérdezte.

Majd hozzátette, nehéz bármit is mondania, hiszen mindent az én szememen keresztül lát. (Naná.)

Ami világos: két ember életében eljön az a szint, amikor egyesülnek vagy elszigetelődnek. A legtöbben itt buknak el, mondta, mert az intimitáshoz és a függetlenséghez is ragaszkodnának.

Az nyilvánvaló, hogy ő most téged masszívan szigetel, te meg bombáznád az intimitásokkal.

Olykor tényleg csak az időzítésen áll, vagy bukik minden, szögezte le. Lehet, hogy te nem voltál kész akkor, amikor ő akarta, és talán túllépted a neked kiszabott időhatárt.

Lehet, hogy azért fáj ez annyira, mert valamiben hasonlít az előző szakításodra?

Volna min gondolkozni. Valahogy jól esett, amikor a kerek, barna arcával, hegyes orrával, aprófonatos hajával és váratlan helyeken felbukkanó gurgulázó nevetésével azt mondta, nagyon nehéz egy nem-működő kapcsolatról beismerni, hogy az.

És azt is megkérdezte, hogy mi mindenért akarom még magamra vállalni a felelősséget.

Labels: ahh, én, revive

szinamondta 4/12/2010 11:05:00 PM

1 comments

. . .

The saddest part of a broken heart
Isn't the ending so much as the start




The tragedy starts from the very first spark
Losing your mind for the sake of your heart

Labels: én, sad clown, szép, zene

szinamondta 4/05/2010 10:38:00 AM

0 comments

. . .

Na ez még mindig egy őrület. Az ő részéről nem, én teszem azzá magamnak.

A rózsakvarc óta kevésbé, de még mindig pörög és forog az agyamban, nem tudok leszakadni róla. Hogy hogy lehetett volna, miért nem érti, miért beszél fasságokat másoknak arról, hogy én bármikor elhagynám; meg persze elemzek.

Mindenkinek róla beszélek már csak, ez tényleg szánalmas, bár tartom magam. Néha egész jól megy. Főleg, ha dolgozom. Vagy ha futok/úszom/jógázom. De persze deep relaxation közben úgy összeszorul a torkom az ellazulás helyett, hogy szinte fáj.

Azt le kell szögeznem, hogy a csávó nem normális. De van rá oka, hogy ilyen legyen, és nekem ezt komolyabban kellett volna vennem. Shouldawouldacoulda.

Tudom, ami megtörtént, visszafordítani már nem lehet. Úgyhogy a rettentő fájdalmas szülinapi sms-e (amibe két hétre bele is betegedtem) után megmondtam, hogy ne szóljon hozzám többet, és nem is szól.

Annak ellenére sem, hogy tegnap este hívtam (naná, hogy nem vette fel), mert már visszaért a szabijáról. Hiányzott, hallani akartam a hangját, és valahogy emberi hangnemre váltani. Nem tudok haragot tartani. Na, ezt aztán konkrétan meg is írtam neki egy sms-ben, meg hogy nem tudom, mi uralkodik az agya fölött, de nekem attól még hiányzik.

Nem válaszolt.

Viszont a FB-n a profilképét lecserélte egy heavily photoshopped képre, amelyen valami thai kurvával hetyeg. És büszkén kommentál rá folyamatosan.

Szánalmas baszki.

(Beszúrom itt, hogy közben az eye candy ruandai csávó, aki miatt MEGGONDOLTA MAGÁT, mikor az istenverte Darfúrban voltam, és látván, hogy "flörtölök vele" nem adott mégsem esélyt, na, ő most kommentál a képeimre, amit K. nyilván lát. Beteg.)

Mentsen már meg valaki.

Labels: afrika, én, fuckup, nők, sad clown

szinamondta 4/04/2010 04:19:00 PM

0 comments

. . .

Rettentő furcsa, amint felvettem a rózsakvarc karkötőt, valami megnyugvás szállt meg. Arra emlékeztetett, amikor anyukám bevette az Orákulum által javasolt homeopátiás bogyót miután Mama elment, és azt mondta, érezte, ahogy legördült egy hatalmas nehézség a szívéről.



Wafaa rendelte nekem a karkötőt, aminek elvileg gyógyító hatása van. Gyógyítja a szívet fizikálisan és átvitt értelemben is.

Ha nagyon rossz napod volt, víz alá kell tartani, különösen szereti a lassan folyó forrásvizet. Aztán pedig kitenni a holdfénybe, hogy feltöltődjön.

Vele fogok aludni. Mert ugye van ez a gyógyulás-projektem.

Rózsakvarc. My liberation.

Labels: én, nők, revive, szép

szinamondta 3/27/2010 08:31:00 PM

0 comments

. . .

A szomorúságon és önmarcangoláson túl van ez már, jelenleg a csalódottság hágott a tetőfokára. Kezdi elérni a célját, nevezetesen, hogy gyűlöljem.

Hogy miért, azt máig nem tudom.

De kezdem gyűlölni. Azért, amiért egy imádnivaló, törődő, szexi, intelligens, olvasott, vicces, gondoskodó és türelmes emberből egy idegbeteg, érzéketlen, kegyetlen és végtelenül rideg, érzelemmentes überfasszá változott.

A két hét "gondolkodási idő" letelte előtt egy nappal (miután múlt héten egy szép emailben megírtam neki, hogy tudom, hogy tudok többet adni, és az eddigieknél mi sokkal jobbat érdemlünk) felhívtam.

Nem vette fel.

Még egyszer hívtam két óra múlva. Azt sem vette fel.

Erre írtam neki egy sms-t, hogy legyen szíves, még ma hívjon fel, mert fontos.

Semmi válasz az ég világon. Ehelyett a fb-os képét, ami nálunk készült az erkélyen, lecserélte egy majoméra, amit feltehetően az elmúlt hétvégén készített, amikor Entebbében itta szét az agyát.

Are you sure you want to remove contact to k. p.?

Yes.

Levegő kifúj, akkor most továbblépünk.

(Yeah right. Kibaszottul nincs lezárva ez, hogyan lehetnék más, mint zombi?)

Mivel érdemeltem ezt ki, kérdezné mellét verve az önsajnáló nő, miközben fekete szempillafesték csorog szanaszét a képén. Nekem már nem folyik, de a kérdés nem olyan légből kapott.

Labels: én, fuckup, ideg

szinamondta 2/14/2010 09:24:00 PM

3 comments

. . .

Labels: én, szép, zene

szinamondta 2/12/2010 10:44:00 PM

0 comments

. . .

Visszatekintve meg tudom érteni, hogy úgy érezte, semmibe veszem. Visszhangzanak a fülemben a fajsúlyos mondatai, amelyeket meghallottam ugyan, de nem éreztem át a fontosságukat. Vagy nem gondoltam, hogy bármit is tennem kellene.

A ruandai útunkról hazafelé megálltunk Kampalában, és amikor a hotel erkélyéről bámultuk a város fényeit, valamin azt hiszem, agonizált. Majd ezt mondta:

„I want to be the most important person in your life.” Mindezt mondjuk azután, hogy a Kivu-tónál feltárta előttem az előző (öt évvel ezelőtti) kapcsolatát, amely óta nem volt szerelmes.

És arra jutott, hogy mindketten a second best thing vagyunk a másiknak. Hát most ez jött elő, hatványozottan. (We make the greatest friends. But we are lousy lovers.)

„I’ve made you the centre of my universe,” mondta.

„You have no fuckin’ idea...,” mondta ismételten.

És az sms-ek: „What colour do you want the curtains?”

A legutóbbi pedig, miután visszajöttem Darfúrból: „Habibiii..I want to squeeze you and not let you goooo.!! This is insane!! Can I kidnap you..please?? Missing you. Sweet dreams.”

Én pedig .. semmi jelét nem mutattam annak, hogy mi összetartoznánk. Például külön repülőgéppel jöttem haza Ugandából.

Vagy felkaptam a vizet, amikor meglepetésből beállított a lakásban.

És egy vadidegen csajjal táncoltam Nairobiban. Aminek akkora veszekedés lett a vége ott helyben, hogy azt hittem, elhagyom az agyamat. Egész testében remegett. El akart lökni magától, miközben ölelt is.

Azt hiszem, ilyesmire gondol, amikor azt állítja, hogy soha nem kellett nekem. Úgy bántam vele, mint a cipőtalppal.

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Labels: ahh, én, fuckup, sad clown

szinamondta 2/05/2010 04:11:00 PM

0 comments

. . .

Még csak annyi, hogy nem vagyok kész keresztülmenni még egy elváláson kb. másfél évvel a legutóbbi után.

Épp csak hogy feldolgoztam volna amazt, most meg szemben állok egy fiúval, aki azért próbál elfelejteni, mert nem hiszi el, hogy tényleg szerettem.

"I never felt so unwanted in a relationship."

És megöleltük egymást és puszilta az arcomat, de az egész olyan búcsúízű volt, mintha épp csak vigasztalna.

A levelet, amit írtam neki, összetéptem az orra előtt a ridegsége és konoksága miatt, ha már megverni nem verhettem meg.

Másnap, mikor hazaértem az üres lakásba -- a kulcsát visszacsúsztatta az ajtó alatt, aúúú! --, nem találtam semmilyen szemetesben a fecniket.

"You were the best thing that happened to me in the past two years." Bárcsak, bárcsak eljutna az agyáig ez a mondás.

Labels: ahh, én, sad clown

szinamondta 2/03/2010 09:12:00 PM

0 comments

. . .

Körülbelül tizenöt, majdnem húsz év után saját szántamból elmentem templomba vasárnap. M., dél-szudáni, nagyon cuki, ötvenöt körüli munkatársnőm jár, ígyhát meghívattam magam a protestáns istentiszteletre. Pár órával K. érkezése előtt.

Azt hittem, több lesz az átlényegült, afrikai éneklés. Viszont az egyik felolvasott passzus (asszem a Good News Bible-ból) és annak az értelmezése nagyon tetszett.

Arról szólt, hogy mindannyian atléták vagyunk. Ha el akarjuk érni a célt, ha nyerni akarunk, akkor fel kell adni bizonyos dolgokat: nem zabálhatjuk degeszre magunkat a legfinomabb étkekkel, nem henyélhetünk, szigorú időbeosztást kell tartanunk, és imádkoznunk kell.

Az utóbbit nem vonatkoztattam magamra, de a többit igen. Ha nagyon szeretné az ember elérni a célját, akkor küzdenie kell érte és valóban le kell mondani egyről s másról. Na én erre K. esetében (nyilván mire vonatkoztattam az egész példázatot) túl későn jöttem rá.

Mégpedig, hogy igenis kész lennék lemondani az elidegenítő, fájdalmas szabadságvágyam egy részéről. Hogy nem tarthatom folyamatosan önmagamat a középpontban. Hogy simulékonyabbnak kell lennem és keresnem a másik kedvét.

Amikor Dél-Afrikába mentünk, egy kívánsága volt. Hogy szálljunk meg Knysna közelében egy ódon kastélyban, ahol világítás sincs csak gyertyával, és zuhanyozni vödörből lehet. Nem jutottunk el oda. Mert én idővel lebeszéltem róla, mondván, úgysem töltünk a szálláson semennyi időt, csak pénzkidobás volna.

Mint annyit mindent, ezt is annak rendje szerint bánom.

Rájöttem, hogy passzív agresszív vagyok.

Labels: afrika, ahh, én, nők, tényközlés

szinamondta 2/03/2010 07:41:00 PM

2 comments

. . .

Mindenféle szteroidok és tudatmódosító nélkül is úgy vert a szívem, miközben vártam rá a reptéren tegnap éjjel, hogy majd kiugrott a mellyemből.

Fent voltunk az első allahakbarig, beszélgettünk.

Aztán sírtam. Nem volt jó ötlet. (Minél kevésbé akarom, a férfi annál jobban akar. És fordítva.)

Próbáltam megértetni vele, hogy mennyire számít. Az a falrahányt borsó-jelenség.

"e: You broke my heart, motherfucker."

"k: You totally fucked me up, biyatch."

Nem vettem észre, amíg itt volt tőlem egy karnyújtásnyira, hogy ez az, amit igazán szeretnék.

Ő az, amit igazán szeretnék.

A 2010-es évem legnagyobb és legőszintébb kívánsága: higgyel el az én karmám, hogy szerelmes vagyok bele. Fülig.

Annyira, hogy sajog.

I wish you could see my heart. Its turmoil. The pain and the passion. All there for you. The colour will be Yellow. Ezt suttogtam magamban, amikor távozott.

Labels: ahh, én, sad clown, szép

szinamondta 2/01/2010 11:14:00 AM

2 comments

. . .