szinamond

2011/05/22
szoval persze lehet, h szeret. de az csak ennyit jelent. nem azt, h veled akar lenni. nem azt, h veled TUD lenni.
csak azt, h meg a sziveben vagy.
o meg a tiedben.

Labels: , , ,



szinamondta 5/22/2011 05:31:00 PM


0 comments

. . .
2010/09/09

Ahhoz képest, hogy az előző bejegyzést teljes pozitív hangulatban írtam, csaknem két napja megfordult kicsit a világ. Mondjuk az is roppant mód furcsa volt, hogy amikor megérkeztem, azt éreztem, hogy hazajövök, és hogy én szeretem ezt az országot. A sok bosszankodás és kietlenség után ki gondolta volna ezt.

Szóval eleve éltem a gyanúperrel, hogy ez itt egy ilyen furcsa pszichikai állapot. Majdhogynem az idefelé út során az agyam önvédelemből elkövetett egy törlésfélét, gondolom, hogy nehogy teljes blokk érje, amikor átlépem az Al Taif negyedben álló lakásom küszöbét.

És még két napig a munkában is remekül éreztem magam, üdvözölgettem ismerősöket, és a baljós gondolatok nem tudtak a hatalmukba keríteni.

Egészen addig, amíg S. és én találkoztunk N.-sel, csomót nevetgéltünk és cseverésztünk, majd N. hazavitt. Tudtam, hogy azt várja, hogy egy kérdés nem sok, de annyi se hagyja el a számat, de talán elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy ez mégis beleférjen.

And how is K. doin’?

Na ez orbitális nagy hiba volt. Nem kell nekem arról tudnom, hogy valami orosz (! nem ázsiai) kurvát sunáz éppen, aki éppen vegetariánus (!) és el van jegyezve (!). És aznap éppen Mombasába mentek kirándulni Kartúmon keresztül, ahová éppen mi terveztünk menni az összes kibaszott barátunkkal megünnepelni a 30. születésnapomat. Ami ugye aztán nem valósult meg, helyette viszont kaptam az „in another life” üzenetet, amitől két hétig fizikailag beteg voltam.

Tudom, hogy nem szabadna ennyire érzékenynek lennem. És esküszöm, nagyon jól tolerálom az egészet. Kicsit kattogok rajta ugyan, főként tegnap, ugyanakkor rettentően hálás vagyok az apró örömökért. A meglévő és viszonylag új vagy újonnan megtalált barátokért, a hajnali futásért a kihalt Nílus-parton, a jógáért, amitől legalább fél liter vizet kiizzadok, vagy a zenéért, amit a reggeli, munkába tartó séta közben hallgatok, és az otthon töltött két hónap emlékeiért.

Rettentően sokat csökkent a szememben. Hogy mint ember sem tud megfelelni. Hogy azt sem kérdezi meg, hogy hogy szolgál az egészségem, noha tudja, hogy pont vizsgálatok miatt mentem haza. Ekkora egy érzéketlen, önző, énközpontú egy gyáva faszt. Aki, miután N. megmondta neki, hogy nemkívánatos a tegnap esti vacsorán (nem az én, hanem az ő ötlete), N.-sel küldött nekem üdvözletet.

Elvesztetted a számomat, baszkikám?

Köcsög kis fasz. Aki az etióp beavatási szertartásról, dühödt, támadó görögdinnyékről, Hercegnőkről és Szívélyes Üdvözlőkről, ruandai fakoronákról és dél-afrikai tengerparti autózásokról szóló álmaimban egyszerűen nem szerepelhet.

Karma is dead.

És pofozzam fel magam, ha még több érzelmet és könnycseppet és gyomorgörcsöt vesztegetek rá. Tegnap, a jógán már megbocsátottam neki. Pedig nagyon-nagyon-nagyon nehéz.

Az én Karmám pedig éljen tovább abban a gyönyörű, hullócsillagok által bevilágított, etióp kávéval és Trentemollerrel fűszerezett, thai masszőrökkel tarkított és pajkos ostorcsapásokkal vidámított csodapalotában, amelyet ketten felépítettünk, csak beköltözni nem mertünk.

Szeretlek, Karma.

Légy boldog, Karma. Én is az leszek.

Hiszen ahogy az ábra mutatja, senki sem pótolhatatlan.

Labels: , , ,



szinamondta 9/09/2010 06:55:00 PM


0 comments

. . .
2010/04/04
Na ez még mindig egy őrület. Az ő részéről nem, én teszem azzá magamnak.

A rózsakvarc óta kevésbé, de még mindig pörög és forog az agyamban, nem tudok leszakadni róla. Hogy hogy lehetett volna, miért nem érti, miért beszél fasságokat másoknak arról, hogy én bármikor elhagynám; meg persze elemzek.

Mindenkinek róla beszélek már csak, ez tényleg szánalmas, bár tartom magam. Néha egész jól megy. Főleg, ha dolgozom. Vagy ha futok/úszom/jógázom. De persze deep relaxation közben úgy összeszorul a torkom az ellazulás helyett, hogy szinte fáj.

Azt le kell szögeznem, hogy a csávó nem normális. De van rá oka, hogy ilyen legyen, és nekem ezt komolyabban kellett volna vennem. Shouldawouldacoulda.

Tudom, ami megtörtént, visszafordítani már nem lehet. Úgyhogy a rettentő fájdalmas szülinapi sms-e (amibe két hétre bele is betegedtem) után megmondtam, hogy ne szóljon hozzám többet, és nem is szól.

Annak ellenére sem, hogy tegnap este hívtam (naná, hogy nem vette fel), mert már visszaért a szabijáról. Hiányzott, hallani akartam a hangját, és valahogy emberi hangnemre váltani. Nem tudok haragot tartani. Na, ezt aztán konkrétan meg is írtam neki egy sms-ben, meg hogy nem tudom, mi uralkodik az agya fölött, de nekem attól még hiányzik.

Nem válaszolt.

Viszont a FB-n a profilképét lecserélte egy heavily photoshopped képre, amelyen valami thai kurvával hetyeg. És büszkén kommentál rá folyamatosan.

Szánalmas baszki.

(Beszúrom itt, hogy közben az eye candy ruandai csávó, aki miatt MEGGONDOLTA MAGÁT, mikor az istenverte Darfúrban voltam, és látván, hogy "flörtölök vele" nem adott mégsem esélyt, na, ő most kommentál a képeimre, amit K. nyilván lát. Beteg.)

Mentsen már meg valaki.

Labels: , , , ,



szinamondta 4/04/2010 04:19:00 PM


0 comments

. . .
2010/03/24
Megjavítom magam.

Különben nagyon rossz vége lesz ennek.

Mintha meg lennék babonázva.

Ki vele a fejemből! A lelkemből! A szívemből!



Egész nap ez a szám járt a fejemben. Suppose I never met you ... Jól elvoltam egyedül, túlságosan is jól.

Elég volt már. A vudu pedig monnyon le!!! De most azonnal.

Labels: , , ,



szinamondta 3/24/2010 07:14:00 PM


0 comments

. . .
2010/02/14
A szomorúságon és önmarcangoláson túl van ez már, jelenleg a csalódottság hágott a tetőfokára. Kezdi elérni a célját, nevezetesen, hogy gyűlöljem.

Hogy miért, azt máig nem tudom.

De kezdem gyűlölni. Azért, amiért egy imádnivaló, törődő, szexi, intelligens, olvasott, vicces, gondoskodó és türelmes emberből egy idegbeteg, érzéketlen, kegyetlen és végtelenül rideg, érzelemmentes überfasszá változott.

A két hét "gondolkodási idő" letelte előtt egy nappal (miután múlt héten egy szép emailben megírtam neki, hogy tudom, hogy tudok többet adni, és az eddigieknél mi sokkal jobbat érdemlünk) felhívtam.

Nem vette fel.

Még egyszer hívtam két óra múlva. Azt sem vette fel.

Erre írtam neki egy sms-t, hogy legyen szíves, még ma hívjon fel, mert fontos.

Semmi válasz az ég világon. Ehelyett a fb-os képét, ami nálunk készült az erkélyen, lecserélte egy majoméra, amit feltehetően az elmúlt hétvégén készített, amikor Entebbében itta szét az agyát.

Are you sure you want to remove contact to k. p.?

Yes.

Levegő kifúj, akkor most továbblépünk.

(Yeah right. Kibaszottul nincs lezárva ez, hogyan lehetnék más, mint zombi?)

Mivel érdemeltem ezt ki, kérdezné mellét verve az önsajnáló nő, miközben fekete szempillafesték csorog szanaszét a képén. Nekem már nem folyik, de a kérdés nem olyan légből kapott.

Labels: , ,



szinamondta 2/14/2010 09:24:00 PM


3 comments

. . .
2010/02/05
Visszatekintve meg tudom érteni, hogy úgy érezte, semmibe veszem. Visszhangzanak a fülemben a fajsúlyos mondatai, amelyeket meghallottam ugyan, de nem éreztem át a fontosságukat. Vagy nem gondoltam, hogy bármit is tennem kellene.

A ruandai útunkról hazafelé megálltunk Kampalában, és amikor a hotel erkélyéről bámultuk a város fényeit, valamin azt hiszem, agonizált. Majd ezt mondta:

„I want to be the most important person in your life.” Mindezt mondjuk azután, hogy a Kivu-tónál feltárta előttem az előző (öt évvel ezelőtti) kapcsolatát, amely óta nem volt szerelmes.

És arra jutott, hogy mindketten a second best thing vagyunk a másiknak. Hát most ez jött elő, hatványozottan. (We make the greatest friends. But we are lousy lovers.)

I’ve made you the centre of my universe,” mondta.

„You have no fuckin’ idea...,” mondta ismételten.

És az sms-ek: „What colour do you want the curtains?”

A legutóbbi pedig, miután visszajöttem Darfúrból: „Habibiii..I want to squeeze you and not let you goooo.!! This is insane!! Can I kidnap you..please?? Missing you. Sweet dreams.”

Én pedig .. semmi jelét nem mutattam annak, hogy mi összetartoznánk. Például külön repülőgéppel jöttem haza Ugandából.

Vagy felkaptam a vizet, amikor meglepetésből beállított a lakásban.

És egy vadidegen csajjal táncoltam Nairobiban. Aminek akkora veszekedés lett a vége ott helyben, hogy azt hittem, elhagyom az agyamat. Egész testében remegett. El akart lökni magától, miközben ölelt is.

Azt hiszem, ilyesmire gondol, amikor azt állítja, hogy soha nem kellett nekem. Úgy bántam vele, mint a cipőtalppal.

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Labels: , , ,



szinamondta 2/05/2010 04:11:00 PM


0 comments

. . .





This page is powered by Blogger. Is yours?