Mert ez annyira gyönyörű. Most itt újra.



Still, I think of you as possible.

Labels: líra, nők, szép, video

szinamondta 11/10/2011 07:24:00 PM

0 comments

. . .

Visszaérkeztem két hónap után Szudánba, és az első nap jó volt. Eric kijött értem a reptérre, meg munka után elmentünk enni valamit, nap közben nem bírtam.

Mikor hajnalban a reptérről bejöttem a lakásba, elvigyorodtam. Valahogy jó volt a saját lakásomban, a saját cuccaim között, bár üresnek tűnt kicsit – az új lakótársam pont szabin van.

Rögtön megcsapta az orromat az a vaníliaillat, amit Tahmrától kaptam, aki még egy volt munkatársától kapta. Egy kis üvegben van valami illóolaj meg néhány pálcika, amelyek folyamtosan párologtatják az illatot. Azonnal nem, viszont ma délután becsomagoltam egy nájlonzacskóba és kidobtam a kukába.

Amikor elkértem Tahmrától a távozása napján az illatot, azt hittem, jó lesz majd, mert mindig rá fog emlékeztetni. Ahogy álltunk a konyhájában, amikor főzött nekem, és kortyoltuk a vörösbort vagy gintonicot, meg videóztunk.

Ehelyett viszont valami rendkívül kellemetlen, alattomos érzés kezdett hatalmába keríteni. Felszüremlett a fájdalom, amely átzubogott rajtam az elmúlt nyolc hónapban, és amit Tahmra kénytelen volt végignézni.

Tényleg itt az ideje, hogy elolvassam Az eltűnt idő nyomábant .. illatok, ízek, képek amilyen bámulatos kiváltói az emlékek feltolulásának.

Én ebből most nem kérek. Elvágtam a nyomorfolyamot és én vagyok én.

Megtanulom újra szépnek látni a csillagos eget, ahogy a teraszon fekszem a szőnyegemen.

Labels: afrika, nők, revive

szinamondta 9/05/2010 06:47:00 PM

0 comments

. . .

Na ez még mindig egy őrület. Az ő részéről nem, én teszem azzá magamnak.

A rózsakvarc óta kevésbé, de még mindig pörög és forog az agyamban, nem tudok leszakadni róla. Hogy hogy lehetett volna, miért nem érti, miért beszél fasságokat másoknak arról, hogy én bármikor elhagynám; meg persze elemzek.

Mindenkinek róla beszélek már csak, ez tényleg szánalmas, bár tartom magam. Néha egész jól megy. Főleg, ha dolgozom. Vagy ha futok/úszom/jógázom. De persze deep relaxation közben úgy összeszorul a torkom az ellazulás helyett, hogy szinte fáj.

Azt le kell szögeznem, hogy a csávó nem normális. De van rá oka, hogy ilyen legyen, és nekem ezt komolyabban kellett volna vennem. Shouldawouldacoulda.

Tudom, ami megtörtént, visszafordítani már nem lehet. Úgyhogy a rettentő fájdalmas szülinapi sms-e (amibe két hétre bele is betegedtem) után megmondtam, hogy ne szóljon hozzám többet, és nem is szól.

Annak ellenére sem, hogy tegnap este hívtam (naná, hogy nem vette fel), mert már visszaért a szabijáról. Hiányzott, hallani akartam a hangját, és valahogy emberi hangnemre váltani. Nem tudok haragot tartani. Na, ezt aztán konkrétan meg is írtam neki egy sms-ben, meg hogy nem tudom, mi uralkodik az agya fölött, de nekem attól még hiányzik.

Nem válaszolt.

Viszont a FB-n a profilképét lecserélte egy heavily photoshopped képre, amelyen valami thai kurvával hetyeg. És büszkén kommentál rá folyamatosan.

Szánalmas baszki.

(Beszúrom itt, hogy közben az eye candy ruandai csávó, aki miatt MEGGONDOLTA MAGÁT, mikor az istenverte Darfúrban voltam, és látván, hogy "flörtölök vele" nem adott mégsem esélyt, na, ő most kommentál a képeimre, amit K. nyilván lát. Beteg.)

Mentsen már meg valaki.

Labels: afrika, én, fuckup, nők, sad clown

szinamondta 4/04/2010 04:19:00 PM

0 comments

. . .

Rettentő furcsa, amint felvettem a rózsakvarc karkötőt, valami megnyugvás szállt meg. Arra emlékeztetett, amikor anyukám bevette az Orákulum által javasolt homeopátiás bogyót miután Mama elment, és azt mondta, érezte, ahogy legördült egy hatalmas nehézség a szívéről.



Wafaa rendelte nekem a karkötőt, aminek elvileg gyógyító hatása van. Gyógyítja a szívet fizikálisan és átvitt értelemben is.

Ha nagyon rossz napod volt, víz alá kell tartani, különösen szereti a lassan folyó forrásvizet. Aztán pedig kitenni a holdfénybe, hogy feltöltődjön.

Vele fogok aludni. Mert ugye van ez a gyógyulás-projektem.

Rózsakvarc. My liberation.

Labels: én, nők, revive, szép

szinamondta 3/27/2010 08:31:00 PM

0 comments

. . .

Körülbelül tizenöt, majdnem húsz év után saját szántamból elmentem templomba vasárnap. M., dél-szudáni, nagyon cuki, ötvenöt körüli munkatársnőm jár, ígyhát meghívattam magam a protestáns istentiszteletre. Pár órával K. érkezése előtt.

Azt hittem, több lesz az átlényegült, afrikai éneklés. Viszont az egyik felolvasott passzus (asszem a Good News Bible-ból) és annak az értelmezése nagyon tetszett.

Arról szólt, hogy mindannyian atléták vagyunk. Ha el akarjuk érni a célt, ha nyerni akarunk, akkor fel kell adni bizonyos dolgokat: nem zabálhatjuk degeszre magunkat a legfinomabb étkekkel, nem henyélhetünk, szigorú időbeosztást kell tartanunk, és imádkoznunk kell.

Az utóbbit nem vonatkoztattam magamra, de a többit igen. Ha nagyon szeretné az ember elérni a célját, akkor küzdenie kell érte és valóban le kell mondani egyről s másról. Na én erre K. esetében (nyilván mire vonatkoztattam az egész példázatot) túl későn jöttem rá.

Mégpedig, hogy igenis kész lennék lemondani az elidegenítő, fájdalmas szabadságvágyam egy részéről. Hogy nem tarthatom folyamatosan önmagamat a középpontban. Hogy simulékonyabbnak kell lennem és keresnem a másik kedvét.

Amikor Dél-Afrikába mentünk, egy kívánsága volt. Hogy szálljunk meg Knysna közelében egy ódon kastélyban, ahol világítás sincs csak gyertyával, és zuhanyozni vödörből lehet. Nem jutottunk el oda. Mert én idővel lebeszéltem róla, mondván, úgysem töltünk a szálláson semennyi időt, csak pénzkidobás volna.

Mint annyit mindent, ezt is annak rendje szerint bánom.

Rájöttem, hogy passzív agresszív vagyok.

Labels: afrika, ahh, én, nők, tényközlés

szinamondta 2/03/2010 07:41:00 PM

2 comments

. . .

Tegnap elvonszoltam magam egy buliba, ahol a pincér minden alkalommal megkérdezte, hogy tényleg tisztán kérem-e a whiskeyt, kóla nélkül. És mivel az elején táncolni oly kevéssé volt kedvem, odamentem ahhoz a kettő plusz-méteres dinka csávóhoz, aki az egyik munkatársam feleségének a bátyja.

Jókat dumáltunk. Majd talán megírom a habubra. Aztán táncoltunk is. Röhejesen nézhettünk ki, mert a szülinapos olasz egyszercsak hátulról felemelt és kitartott, hogy a dinkával egy fejmagasságban lehessek.

Na de ami még röhejesebb volt az az, hogy az uszodában ma megjelent K. volt csaja, a kis kínai. Nagyon cuki egyébként, elbaszott fogsora és bájos mosolya van, és hajbókol nekem. Úgy három hete, amikor nem bírtam már, hogy folyamatosan bámul, míg valakihez beszélek, bemutatkoztam neki. Na de nyilván tisztában volt vele már előtte, hogy kifene vagyok.

Senki nem tud továbbra sem semmit K.-ról. Az viszont futótűzként terjedt el, hogy szakított velem, noha én csak N.-nel közöltem.

Tegnap éjjel végignézegettem jópár fotót. Csodás emlékek. És persze rohadtak is. Mint például az, amikor a dél-afrikai Knysnában valahogy besokalltam, és mikor a tengerparti étteremben ültünk, behisztiztem és felálltam, hogy én most lelépek.

Sétáltam egyet, de az egész hócihő annyira rosszul érintette K.-t, hogy beült a kocsiba és kiautózott valami öbölbe, anélkül, hogy mondta volna, hová megy. Csak éjjel ért haza, alig akart hozzám szólni, és végül azt mondta, innentől külön folytatjuk az utunkat. Én vigyem vissza a bérelt kocsit Fokvárosba, ő meg visszamegy a hegyekbe.

Rettenetes volt. Könyörögtem, hogy ne. És be kellett ismernem, hogy rettentő önző és éretlen módon viselkedtem előtte. Végül külön ágyban aludtunk.

Majd mikor reggel felébredt - mint ahogy arról később beszámolt -, iszonyatos ürességet érzett, hogy nem voltam ott mellette.

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy reszkető szívvel pillantottuk meg újra egymást és beismertük, hogy ez az egész makacs ellenállás mérgező egy dolog és nem működik. És átöleltük egymást.

Az előző éjjel meg, bájdövéj, a kisbabámat tartottam a karomban, és életemben először nem akartam eldobni.

Labels: ahh, én, nők, sad clown

szinamondta 1/29/2010 06:19:00 PM

0 comments

. . .

Visszatérésem K-townba zökkenőmentesebb volt, mint valaha gondoltam. Komolyan attól tartottam - különösen tekintve, mennyire kellemetes volt az otthoni tartózkodásom, és látva pl. Sara példáját, aki első hazamenetele után depressziózott Jubában, - hogy könnyek között fogom áttáncolni az első bulikat.

Nos, ehelyett egy hete megérkeztem a repülőtérre hajnalban, meglepően enyhe (olyan 28 fokos) időjárásba (ami két napon belül felment 41-re), aludtam kicsit, aztán máris indultunk a Görög Klubba úszni, mivelhogy szombat (otthoni vasárnap volt).

Special K. reggeltől estig.
Estétől hajnalig.
Teraszon fekve hullócsillagnézéstől a napközbeni beedikig és a cukor- és tejmentes (gyorsan tanul) dzsúzokig, amelyekkel csak úgy beállít a konténeremhez.
Sport után felvesz kocsival és egyértelmű, hogy hozzánk megyünk. Mindenki azt találgatja, hogy mi is van közöttünk.
You are such a nice couple. But we ain't one. We are just friends.
Már-már fájóan mélyre szántó barátság.
Saját viccekkel, abszurd képzettársításokkal, szivarkával és whiskey-vel meg unikummal. Menacing tomato attack.

Aztán egyszercsak megtörik a jég. És nem veszem észre, hogy nagy valószínűséggel alattam fog beszakadni.

És csak táncolok M.-val és N.-sel és ez mostmár tényleg a mi kis csapatunk - hogy lehet, hogy ennyire zárt közösségem nekem mindig csak külföldön volt! És még a vadidegenek is irigykednek ránk, és S. azt mondja, I was laughing just looking at you - how you interact with each other. You are so FUN!

De tudom, hogy N.-t is bántja valami, és a tetőteraszon, ahogy lenézek a dél-szudáni fiatalokra, akik a porban táncolnak a mi zenénkre, azt mondom N.-nek. Talán jobb lenne, ha újra csak mi lennénk. Csak mi magunk, komplikációk nélkül.

És úgy tűnik, ez most meg is valósul.
Flee or fight? - kérdezi K. I think I'm tending towards the latter. I'll flee.

Holnap vissza Fasherbe.

Akkor végre újra én, újra munka, és úgy néz ki, Ruanda is egyedül én.

You smell like Wenchi. If Wenchi had a smell, it would smell like you.

Labels: halak, líra, nők, sad clown, szép

szinamondta 5/24/2009 08:58:00 PM

0 comments

. . .

Pedig de, szívatva vagyok, ki kell jelentenem.

Részben a környezet teszi.

Másrészt meg olyan, mintha valaki kifordította volna a nyaramat, és a nyakamba terítette volna azzal, hogy "tessék, viseld".

Labels: én, nők, tényközlés

szinamondta 1/28/2009 08:41:00 PM

0 comments

. . .

Hát eléggé rámfért ez a thai talpmasszázs, bár amikor Pen - a gyurmamosolyú masszőr - azzal a kis fadarabbal böködte bizonyos pontjaimat, nagy erőfeszítésbe került, hogy fel ne rúgjam. Nem ám. Soha nem tennék ilyet.

Meg még: érdekes, hogy valakinek ma, Szudánban ugyanaz a jellemző jut eszembe rólam, mint hat-hét éve a volt lakótársamnak a Budafoki úton. Mi az egyáltalán, hogy kompakt?

A főbérlőm meg ilyet szól: "menj hozzá a férjemhez. Akarok neki egy második feleséget, hogy boldog legyen." Szerintem viccelt.

Labels: afrika, budapest, én, nők, tényközlés

szinamondta 12/23/2008 11:40:00 PM

0 comments

. . .

Visszapofáztam a főnökömnek. Nem a kicsinek, mert ő szabin van, meg neki különben sem pofáznék vissza, hanem a nagynak, aki egy hájfejű fasz egy hájfejű feleséggel és egy nagyszemű gyerekkel, akiből pár év múlva valószínűleg hájfejű lesz.

Azért volt, mert írtam egy cikket az FGM-ről (női nemi csonkítás), amire ráadásul valamennyire büszke is voltam. És épp befejeztük volna a végső javításokat a magazinon (jesszus, hány embernek kell láttamoznia), amikor bejött a szobánkba és rögtön elővett engem. Naná, hogy kihúzta az egész bekezdést, ami az FGM III-as, Szudánban leggyakoribb és legeslegdurvább formáját írja le. Azért, mert szerepelnek benne a csikló, a kivágás, az összeöltés és az apró lyuk kifejezések.

És ilyet szólt, mikor jeleztem, hogy senki nem fogja érteni, mi az az infibuláció, hogy MAJD MEGGUGLIZZÁK! Ez ám az újságírás, kérem.

Nem, nem akarok muzulmán országban élni túlságosan hosszú ideig.
Ezért sem aggódom annyira, ha visszapofázok a főnökömnek.

Labels: afrika, ideg, nők, tényközlés

szinamondta 12/21/2008 05:15:00 PM

1 comments

. . .

Na az az igazán mókás történetszövés attól a bizonyos Sors nevű csávótól, ami mostanában történik a tágabb családi körömben. Ma értesültem róla, hogy nőnemű véreimnek egyike és a férje örökbe fogad két gyermeket. Már meg is tekintették az egy- és kétéves testvérpárt, mikor kiderült, hogy ő maga is terhes.

Na most akkor mi van, ugye, szép kis dilemma lehet. Gyereknek azt mondani, hogy "á, inkább mégse viszlek haza", annyira nem szép gesztus, viszont három vadiúj gyerekkel a házban, az az igazi flash. Pedig ők így döntöttek.

Még szerencse, hogy engem az ilyesmi saját szálon abszolút hidegen hagy. Maximum azon morfondírozok el, hogy lehet, hogy egy ideje tényleg sokkal vékonyabb a Korpovit keksz formátuma, vagy csak én érzem annak?

Labels: ahh, nők, tényközlés

szinamondta 9/22/2008 11:20:00 PM

1 comments

. . .

Faster, Pussycat! Kill! Kill!



Ezt aBarbitól loptam. Ha valaki látja a filmet, legyen szíves töltse le nekem vagy valami. Olyan ideillőnek tűnik.

Labels: film, nők, video

szinamondta 7/16/2008 09:22:00 PM

1 comments

. . .