Tegnap elvonszoltam magam egy buliba, ahol a pincér minden alkalommal megkérdezte, hogy tényleg tisztán kérem-e a whiskeyt, kóla nélkül. És mivel az elején táncolni oly kevéssé volt kedvem, odamentem ahhoz a kettő plusz-méteres dinka csávóhoz, aki az egyik munkatársam feleségének a bátyja.
Jókat dumáltunk. Majd talán megírom a habubra. Aztán táncoltunk is. Röhejesen nézhettünk ki, mert a szülinapos olasz egyszercsak hátulról felemelt és kitartott, hogy a dinkával egy fejmagasságban lehessek.
Na de ami még röhejesebb volt az az, hogy az uszodában ma megjelent K. volt csaja, a kis kínai. Nagyon cuki egyébként, elbaszott fogsora és bájos mosolya van, és hajbókol nekem. Úgy három hete, amikor nem bírtam már, hogy folyamatosan bámul, míg valakihez beszélek, bemutatkoztam neki. Na de nyilván tisztában volt vele már előtte, hogy kifene vagyok.
Senki nem tud továbbra sem semmit K.-ról. Az viszont futótűzként terjedt el, hogy szakított velem, noha én csak N.-nel közöltem.
Tegnap éjjel végignézegettem jópár fotót. Csodás emlékek. És persze rohadtak is. Mint például az, amikor a dél-afrikai Knysnában valahogy besokalltam, és mikor a tengerparti étteremben ültünk, behisztiztem és felálltam, hogy én most lelépek.
Sétáltam egyet, de az egész hócihő annyira rosszul érintette K.-t, hogy beült a kocsiba és kiautózott valami öbölbe, anélkül, hogy mondta volna, hová megy. Csak éjjel ért haza, alig akart hozzám szólni, és végül azt mondta, innentől külön folytatjuk az utunkat. Én vigyem vissza a bérelt kocsit Fokvárosba, ő meg visszamegy a hegyekbe.
Rettenetes volt. Könyörögtem, hogy ne. És be kellett ismernem, hogy rettentő önző és éretlen módon viselkedtem előtte. Végül külön ágyban aludtunk.
Majd mikor reggel felébredt - mint ahogy arról később beszámolt -, iszonyatos ürességet érzett, hogy nem voltam ott mellette.
Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy reszkető szívvel pillantottuk meg újra egymást és beismertük, hogy ez az egész makacs ellenállás mérgező egy dolog és nem működik. És átöleltük egymást.
Az előző éjjel meg, bájdövéj, a kisbabámat tartottam a karomban, és életemben először nem akartam eldobni.Labels: ahh, én, nők, sad clown
0 Comments:
Post a Comment
<< Home