Amikor azt gondoltam, hogy á, hazamenni nem jó ötlet, mert egészen összezavarodik az ember, jól gondoltam. De az arányokat nem találtam el teljesen.
Hazajönni csodálatos. Olyannyira, hogy az ember mélyeket lélegez a hidak bármelyikén átbringázva, és próbálja beszippantani a csodát, ami a város.
Leheveredik a Gödörnél a fűre, és csak bámul, hogy a közösségi piknik lehetséges, és bocsánatos bűn az alkoholfogyasztás fényes nappal, és a tornyok fölött játszik a napfény.
És remek dolgokat kapni a boltokban. Kézzel készült tükörtojás-retikült, meg üveggyűrűt, meg külön bio kajás részleg van az élelmiszerboltban.
A barátok pedig viccesek, nagyon magyarok, rugalmasak, bölcsek, értenek, isznak, táncolnak, és egy a kultúránk. És vannak olyanok is, akik Indiában élnek három éve, és helyeselnek, amikor azt mondom, hogy simán kiskanyarban kell kikerülni a kereszteződésben pöcsölő autóvezetőt. Meg hogy a körúton csodálatosan tiszta a levegő.
A Lámpásban szenvedélyes az éjszaka, az ölelés ismerős és mégis frissen bizsergető. Eközben a harmadiknak ki van festve a körme, amit tízpercenként hitetlenkedve konstatál, majd imádnivalóan bocsánatot kér, hogy eddig nem barátkozott velem.
És ciki, nem ciki, elpityergem magam a lakodalom végén, mikor Zs. pocakjától búcsúzom.
Ezt a választási lehetőséget játsszák loopon a fejemben: professional life or personal life?
És tudom, hogy egyelőre ragaszkodnom kell a válaszhoz.Labels: ahh, én, sad clown, zizi
1 Comments:
Kitartás.
Post a Comment
<< Home