Sugival együtt lenni pedig csupka móka és kacagás. Minden olyan természetes. Még az is, hogy a szüleimmel táncolok egy helyi bárban reggae zenére Dar es salaamban.
Ráadásul R. is meglátogatott Nairobiban teljesen váratlanul, valamint egy csodálatos ugandai (mi más?) lánnyal töltöttem három napot.
A többit is igyekszem leírni majd, de most beájulok az ágyba.
Csók mindenkinek egy hivatalosan is 29 éves szinától. Igazából nem zaklat fel egyébként, hisz már egy ideje úgy érzem magam.
Soha nem vezettem még 4X4 kocsit, különösen nem Kartúmban, főleg nem egy hétköznapon ebédidőben ki a piacra, tuktuk-és emberforgatagban.
És nem okoztam balesetet! Egyedül a jobb oldali tükör hajlott vissza, amikor kicsit súroltam egy tuktukot - nem érzem még a bazinagy jármű testét.
Abszolút ellene vagyok egyébként a négyüteműek használatának, semmi értelme városban, viszont amikor fel kell ugratni egy padkára a földútról a főútra rátérve, akkor azért értékelhető.
A végén pedig olyan pöpecen beparkoltam rükvercben, hogy még fotót is készítettem róla. Igaz, hogy alig tudtam kiszállni, mert kicsit közel álltam meg a másik kocsihoz, de egyenes volt, mint a nyíl.
Amellett, hogy a problémám, amivel reflexológushoz jártam, továbbra is fennáll, ma úgy fájt a derekam, hogy azonnal bejelentkeztem Dr. Penhez. N. és én együtt mentünk, és én fél óra talpmasszázst és fél óra hátmasszázst kértem.
Ezúttal nem az ágyon, hanem a földön kellett feküdnöm, és Pen úgy esett neki a talpam két alsó felének, hogy nyögdécseltem kínomban. Aztán jelezte, hogy forduljak meg, de nem értettem, hogy hogyan. Kiderült, hogy a hátmasszázshoz először a hátamra kell feküdnöm, mivel elkezdte a gyomromat és a belső szerveimet basztatni.
Eléggé fájt bizonyos pontokon, tisztára kisugárzott a fájdalom minden irányba. Amikor feljajdultam, csak nevetgélt együttérzőn, aztán rátenyerelt a fájdalmas pontra egy hosszú percre, azt hittem, berosálok. És egyszercsak olyan élményben volt részem, mint előtte sosem: mikor lassan felemelte a kezét, egy forró energiahullám indult el a fájdalmas pontról lefelé, mintha az ágyékom környékén kifáramlana a rossz energia. Felkacagtam a meglepetéstől.
Aztám még átforgatott ide-oda, hátrahúzkodta brutálisan a lábamat, miközben lefogta a vállamat (fekvő helyzetben csináltam így hidat), aztán cselgáncs mozdulatokkal kiropogtatta a gerincemet.
El is felejtettem a végére, hogy van derekam. Imádom a doktor Pent, éljen a tájmasszázs.
Hiába jöttem szudániakkal, a vége mégiscsak az, hogy igaza van Paul Theroux-nak, amikor a segélyezési-, békefenntartó- és NGO-bizniszről ír. Luxuséletet élünk, nincs jobb szó a két sarokra üvöltő, rém unalmas zenével fémjelzett, expat bulikra, mint hogy "obnoxious".
És Hilario bármennyire is kedvel és jót akar, totálisan elbizonytalanít, amikor kimondja azt, amitől tartok. "Sweetie, you are just waisting your time here."
Ezzel szemben viszont a szudáni DJ, Khaled - a millió közül, akit így hívnak - így köszön el: nem mehetsz még el, maradj közöttünk még egy darabig. És Nish is, aki elvitt ma a Fehér Níluson 1937-ben épült duzzasztógáthoz naplementét nézni, azt írja, hogy "Its been a while i met an adorable frnd like u".
Én meg csak bámulom a csillagokat, és tétován megveregetem a vállamat, hogy itt vagyok. És kétségbe esek, hogy úgy fogom végezni, mint a legtöbben itt. Harmincegynéhány évesen is kóborolva, függetlenül és szabadon, millió haverral a láthatáron, de arra képtelenül, hogy megállapodjak valahol.
Üdvözlet mindenkinek és csókolthathom Pierre-t. Le a csecsemőkkel, éljenek a csajok
A koncertet így meglehetős eufóriában, kis szomorkodással és még több zavart érzéssel dülöngéltem végig, és persze őrülten ugráltam a ráadás Yellow-ra.
Aztán pedig a Kiadóban iszogattunk levezetésképp, ott volt Albert, ahogy éreztem, hogy ott lesz, és még jött más is. Utána pedig még jobb lett.
A dugig tömött hely közepén, csinos svéd lányok és egy ’80-as évekből itt felejtett, lekerekített sarkú, négyzet alakú asztalka között táncoltam. A svéd lányoktól egy magyar fiú állítólag megkérdezte, hogy én fizetett attrakció vagyok-e. Egyébként rátapintott, mert örökké titkos vágyálmom volt, hogy egyszer majd egy bulin felfedeznek.
Egy másik titkos vágyam pedig egyszercsak megjelent, és a táncolás-csevegés közben olyanokat mondott, amitől aztán kenyérre tudott volna kenni. De csöppet sem kent, épp csak úgy csinált, mintha kitenné a teavajat az asztalra, hogy mire a pirítós elkészül, meglágyuljon kicsit.
Egyébként meg szemét voltam N.-nel, és kértem tőle egy csupítót az új helyen. Megérdemeltem talán, hogy még csak a szemembe se nézett. Bár, it takes two to tango.
