Tegnap eltulajdonították a fasza kis mobiltelefonomat az Instant nevű, übertrendi hely megnyitóján. Volt benne olyan 180+ telefonszám meg minimum 20, elég fontos sms.

Először arra gondoltam, elátkozom azt is, aki beletúrt a táskám zsebébe. Aztán arra, hogy ez csak egy mobiltelefon. Pótolható.

A dugig tömött hely közepén, csinos svéd lányok és egy ’80-as évekből itt felejtett, lekerekített sarkú, négyzet alakú asztalka között táncoltam. A svéd lányoktól egy magyar fiú állítólag megkérdezte, hogy én fizetett attrakció vagyok-e. Egyébként rátapintott, mert örökké titkos vágyálmom volt, hogy egyszer majd egy bulin felfedeznek.

Egy másik titkos vágyam pedig egyszercsak megjelent, és a táncolás-csevegés közben olyanokat mondott, amitől aztán kenyérre tudott volna kenni. De csöppet sem kent, épp csak úgy csinált, mintha kitenné a teavajat az asztalra, hogy mire a pirítós elkészül, meglágyuljon kicsit.

Egyébként meg szemét voltam N.-nel, és kértem tőle egy csupítót az új helyen. Megérdemeltem talán, hogy még csak a szemembe se nézett. Bár, it takes two to tango.

Labels: ahh, budapest, ideg, jolly jean

szinamondta 9/21/2008 01:58:00 AM

0 comments

. . .