szinamond

2009/06/12
Úgy két napja az az érzés fogalmazódott meg bennem, hogy szeretem az életemet. Mármint ezt biztos nem most gondoltam először, de ilyen konkrétan mostanában manifesztálódott.

Ha egyszerűen kéne leírnom, azt is mondhatnám, hogy boldog vagyok.

És hogy ezt az állítást alátámasszam, a következő érveket tudom felhozni.

- Amikor kiszálltam az autómból (nem a sajátom, hanem osztoznunk kell rajta) és átléptem egy 45 fokos homokkupacon a házunk előtt, azt éreztem, hogy itthon vagyok.

- Képes vagyok autót vezetni az őrült szudániak között egy ötmilliós fővárosban. Ablak lehúz, rádió bekapcs, vinnyogó arab zene felcsendül, állomást vált, vinnyogó ima felcsendül, állomást vált... És odatalálok helyekre, még ha néha hosszú időbe telik is.

- Szeretem a munkámat. Komoly. És ez az én szememben rohadt nagy szó!

- Van körülöttem egy csodálatos, fun, megbízható, érdekes, intelligens és mókás közösség. És tudom, hogy van legalább két ember, akik tűzbe tennék értem a kezüket, és én is tűzbe tenném értük a sajátomat. Ha pedig nem látom N-t három napig, akkor már hiányzik, pedig minden nap beszélünk.

- Folyton süt a nap. Oké, néha nem látszik a várost belepő sivatagtól, de akkor is. És meleg van, olyannyira, hogy ismerem az érzést, amikor az embernek izzad a szemhéja. Nem érdemes törölgetni.

- Lassanként belelátok egy iszonyú bonyolult kultúrába. Emellett pedig számos másikba is, mert van lehetőségem utazni. Ráadásul egy olyan kontinensen, ami gyerekkorom óta vonzott.

- Megvalósítottam egy álmot. Igaz, hogy nem pont úgy, ahogy elképzeltem, de elég közel van hozzá. És tudom, hogy amit most csinálok, az egy lépés afelé, amit valóban csinálni szeretnék.

- Lehetőségem van sportolni minden nap. És egyszer egy héten úszom. Plusz masszázsra is tudok menni.

- Igaz, hogy nincs színház, kiállítás és mozi meg kocsmák, de majd' minden héten van egy buli, ahol az ember megőrülhet. A szó jó értelmében.

- Van valaki, aki érdekel, és én is érdeklem. Olyannyira, hogy be is fosok a gondolattól, hogy ez jóval több mint barátság.

- Tulajdonképpen mindenem megvan, ami kell. Néha szeretném hasznosabbnak érezni magamat, de lassanként teszek lépéseket ez irányban is.

- Tudom, hogy van egy másik otthonom, ahová bármikor hazamehetek.

Azt hiszem, elég sok pozitívumot sikerült felsorakoztatnom. Arról, hogy néha megijedek és összezavarodok, most lényegtelen írni.

Mert ez a poszt arról szól, hogy szeretem az életemet, al hamdel'Allah.

Labels: , , ,



szinamondta 6/12/2009 06:56:00 PM


1 comments

. . .

1 Comments:

Blogger N. said...

eljeneljen!!! annyira jo olvasni ezt!! :)

9:56 PM  

Post a Comment

<< Home






This page is powered by Blogger. Is yours?