A görög buliból az ausztrálba beesve jóformán felfordult a gyomrom, úgy éreztem magam, mint egy hivatalos fogadáson, ahol az emberek kényszeredetten cseverésznek egymással, és valami szar zene szól a háttérben. Az egy különbség az volt, hogy túl hamar elfogyott az alkohol.

Hiába jöttem szudániakkal, a vége mégiscsak az, hogy igaza van Paul Theroux-nak, amikor a segélyezési-, békefenntartó- és NGO-bizniszről ír. Luxuséletet élünk, nincs jobb szó a két sarokra üvöltő, rém unalmas zenével fémjelzett, expat bulikra, mint hogy "obnoxious".

És Hilario bármennyire is kedvel és jót akar, totálisan elbizonytalanít, amikor kimondja azt, amitől tartok. "Sweetie, you are just waisting your time here."

Ezzel szemben viszont a szudáni DJ, Khaled - a millió közül, akit így hívnak - így köszön el: nem mehetsz még el, maradj közöttünk még egy darabig. És Nish is, aki elvitt ma a Fehér Níluson 1937-ben épült duzzasztógáthoz naplementét nézni, azt írja, hogy "Its been a while i met an adorable frnd like u".

Én meg csak bámulom a csillagokat, és tétován megveregetem a vállamat, hogy itt vagyok. És kétségbe esek, hogy úgy fogom végezni, mint a legtöbben itt. Harmincegynéhány évesen is kóborolva, függetlenül és szabadon, millió haverral a láthatáron, de arra képtelenül, hogy megállapodjak valahol.

Üdvözlet mindenkinek és csókolthathom Pierre-t. Le a csecsemőkkel, éljenek a csajok

Labels: afrika, én, jolly jean, sad clown, szép

szinamondta 11/08/2008 12:47:00 AM

0 comments

. . .