Amellett, hogy a problémám, amivel reflexológushoz jártam, továbbra is fennáll, ma úgy fájt a derekam, hogy azonnal bejelentkeztem Dr. Penhez. N. és én együtt mentünk, és én fél óra talpmasszázst és fél óra hátmasszázst kértem.

Ezúttal nem az ágyon, hanem a földön kellett feküdnöm, és Pen úgy esett neki a talpam két alsó felének, hogy nyögdécseltem kínomban. Aztán jelezte, hogy forduljak meg, de nem értettem, hogy hogyan. Kiderült, hogy a hátmasszázshoz először a hátamra kell feküdnöm, mivel elkezdte a gyomromat és a belső szerveimet basztatni.

Eléggé fájt bizonyos pontokon, tisztára kisugárzott a fájdalom minden irányba. Amikor feljajdultam, csak nevetgélt együttérzőn, aztán rátenyerelt a fájdalmas pontra egy hosszú percre, azt hittem, berosálok. És egyszercsak olyan élményben volt részem, mint előtte sosem: mikor lassan felemelte a kezét, egy forró energiahullám indult el a fájdalmas pontról lefelé, mintha az ágyékom környékén kifáramlana a rossz energia. Felkacagtam a meglepetéstől.

Aztám még átforgatott ide-oda, hátrahúzkodta brutálisan a lábamat, miközben lefogta a vállamat (fekvő helyzetben csináltam így hidat), aztán cselgáncs mozdulatokkal kiropogtatta a gerincemet.

El is felejtettem a végére, hogy van derekam. Imádom a doktor Pent, éljen a tájmasszázs.

Labels: ahh, én, jolly jean, szép

szinamondta 12/28/2008 09:24:00 PM

1 comments

. . .