2008/09/04
Tegnap végre elmentem reflexológushoz a rég húzódó probléma miatt. Előtte Lee-vel beszélgettünk és mondta, hogy úgy hallotta, az elég fájdalmas. Gondoltam, á, nem baj, az úgyis jó, ha olyan fájósan masszírozzák. Hát, már a masszázs első öt perce után azt hittem, hogy befosok, pedig viszonylag magas a fájdalomküszöböm (ld. fogorvosnál sem kértem még soha érzéstelenítőt, pedig szánalmasan sok fogam tömött).
 [A kép egy bizonyos Rutty-é, Creative Commons alatt.]
Rövid úton kiderült, hogy szinte az összes szervem ki van merülve ("próbálj meg beindítani egy olyan autót, amelyiknek lemerült az akkumulátora!"). Kaptam étkezési tanácsokat, pl. éhgyomorra sose igyunk, mert megváltozik a gyomorsav összetétele, TEJET fogyasztani nem szabad (mert nem tudjuk lebontani a benne lévő enzimeket), vasbevitelre pedig kiváló a finomra darált mák mézzel. Amikor a petefészkemet és a méhemet masszírozta, már jajgattam. És olyan eszméletlen nagy fáradtság vett erőt rajtam utána, hogy egy kétórás beszélgetés után Dbabával a Gödörnél már csak egyre tudtam gondolni, az alvásra. Több mint két hónap után először éjfél előtt feküdtem le. Ajvé.
Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Fingers crossed.Labels: én, revive, tényközlés
szinamondta 9/04/2008 09:41:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
3 Comments:
masszázs után/alatt valóban nagyon el lehet álmosodni! akkor jó volt ezekszerint? :-)
a fogorvost érzéstelenítő nélkül?! jesszus! én már azt se birom amikor végignézi/kapargatja azzal a fémtűvel...
Jó, hogy írtad ezt az éhgyomorra inni ne, mert az én gyomrom teljesen készen van mostanra és legalább még egy dologgal többet tudok arról, hogy mit szúrok el. Itt az egész napi böjt után (se kaja, se pia, se rágó, sesemmi ramadán alatt) este 6:20-kor lehet először valamit magunkhoz venni és mivel egész nap izzadtunk, logikusan mindenki elkezd liter vizeket nyomatni az üres gyomorba. Aztán meg persze rengeteg kaját. Annyira kikészültem mára (erőnlét, alvászavarok, gyomorégés stb.) hogy végül feladtam a böjtöt. A helyiek meg ahelyett, hogy azt mondanák, köszi hogy szolidaritásból megpróbáltad legalább,leszúrnak, hogy ne adjam fel, legyek erős. Biztos nagyot csalódtak most bennem, amikor nekiálltam délután 4-kor egy kenyai haverom marhahusos-sültkrumplis tányérjába vérszemet kapva belemászni amit aztán lekísértem egy jókora frissen facsart narancslével...
Rita, hihetetlen vagy. Hatalmas tapsvihar!
Post a Comment
<< Home