Miután stelpával szétstrandoltuk magunkat a Csillaghegyen és közben láttunk nagyhasú öreg nudista faszit, hazarohantam, letusoltam, felvettem a szép dekoltázsú, kekszi ruhámat, és miután esett (megjött a hidegfront, szóval 35-ről 30-ra esett vissza a hőmérséklet), villamosra szálltam. Megérkeztem a Millenárisra, és pamutlánnyal helyet foglaltunk, hogy kiélvezzük a feel good-zene minden egyes pillanatát. Később jöttünk rá, hogy nyomasztó ötlet volt a szervezőktől telepakolni a termet székekkel.
Folyamatosan borsózott a karom és közben nem tudtam a vigyort letörölni az arcomról. Vidám, szenvedélyes, szabad és szerelmes zene volt ez a Jon Cleary and the Absolute Monster Gentlemen. A basszusgitáros pedig azt a tipikus, ösztönös mozgást produkálta, amitől eldobom az agyamat. Egy-egy apró térdrogyasztásból kiinduló csipőringás és vállrándítás, élvezetes mosollyal kísérve. Ülve táncoltam, majd hosszas rimánkodás után az utolsó számra mi is előrementünk táncolni. Meg a Pély Barna is, aki állítólag hangosan gajdolt valami dallamot. Hatalmas energiabomba volt ez a koncert, úgy örülök, hogy elmentünk. A végén meg is gratuláltam a zenekart, és a kézfogás mellé a basszusgitáros puszit nyomott.
Volt még Jelen, de a fiúk nélkül, aztán átbringáztunk az undorító Club Inside-ba, ahol hatalmas salsa parkett-tánc ment. Nem láttam még ilyet itthon. De a rég elveszett táncpartnert sem láttam, úgyhogy hazajöttem hallgatni még egy kicsit ezt a boldog bluest.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home