Megosztottam vele Csillaghegyet, ő is beleszeretett. Különösen a tojás-űrhajó alakú szocreál zuhanyzókabinba, amiben pózoltam egyet a kamerájának.

A fényképezést otthon is folytattuk, főztem lencsét (mert maradt neki egy zsáknyi) meg lecsót (mert imádjuk), aztán bizonyítottuk, hogy ha a rendes szakmánkban nem találunk állást, meg tudunk élni majd _máshogy_. El ne felejtsem, hogy készítettem egy rejtett mappát a gépemen.

A kettő között pedig akkora gombócok gyűltek a torkomba, hogy a lemenő nap fényében úgy húztam meg a capuccinót, mint egy felest. Latolgattuk, mi lenne a helyesebb, ha nem beszélnénk egyáltalán a jövő csütörtök után vagy mégis igen, esetleg levelek formájában tartanánk a kapcsolatot. Nem jutottunk semmire. Közöltem vele, hogy a szívem úgyis összetört már akkor, amikor kiköltöztünk a Ferenc térről, és otthagytam egy virágot az erkélyen. Senkinek sem kellett.

És mivel meteorzápor volt látható tegnap éjjel, kibringáztunk a Városligetbe. Épp jókor még, mert láttunk is párat, hosszú fénycsóvával. Aztán egyre kisebbek jöttek, végül mintha megszűnt volna a jelenség. Hazamentünk hozzá, mikor már fájdalmassá vált a szemmeresztgetés, és egy hajnali hármas vasalt szendvics után bevágtuk a szunyát.

Az első reggeli mondatát háromszor kellett elismételnie. Nem értettem, annyira motyogott még. I love you. Jó reggelt neked is, te drága.

Labels: nyár, sad clown, video

szinamondta 8/13/2008 05:23:00 PM

0 comments

. . .