Pár perce szállt fel a gépe Rómából Bostonba. This is not good bye, this is just see you later.

Bele sem merek gondolni, hogy esetleg utoljára láttam. Nem, az nem lehet. No matter what happens, I'll always want to know you. I'll be in your heart and you'll be here, in my heart wherever I go.

Együtt néztük a tüzijátékot a kényelmes budai erkélyről, és már majdnem kimondtam, hogy jövőre veled ugyanitt. De nem mondhatom, mert ki tudja, hogy mit hoz még ez az év, ez a félelmetes Patkány Éve, és aztán egy következő.

A baráti összejövés előtt még főztünk együtt egy vacsorát, és mikor háttal álltam, eltörött a mécsese. Rettenetesen fog neki hiányozni ez a Budapest, a barátok, minden, amit itt magáévá tett. És csak szorítottuk egymást és a szemébe suttogtam, You know that I haven't loved anyone more than you before.



És nem mi lettünk volna, ha az utolsó éjjel nem kell a rendőrségre mennünk. Kiesett a zsebéből a jogosítványa és a pénze. Aztán pedig végre haza, két hatalmas csomag terítette be az üres szobáját. Addigra már eluralkodott rajtam a poszt-Szigetes, poszt-egész keservesen fura nyaras, kimerültséges-szíveszakadt betegség, és fizikai fájdalmat okozott, hogy ébren tudjak maradni. Már a kádban elaludtam, aztán pedig ahogy beszélt hozzám, kétpercenként ébredtem az édes hangfoszlányaira, pedig annyira akartam még vele lenni.

Good luck on your journey. Yes, and to you too.

Labels: ahh, sad clown

szinamondta 8/21/2008 12:12:00 PM

1 comments

. . .