Hát jól eltűntem. Valójában azért, mert nem tudtam felocsúdni a szombati gyb-buli utáni kertemes rázás közben megismert cukifiú megrothadásából. Ilyen hosszú és ilyen értelmetlen mondatot is régen írtam le. A lényeg, hogy miközben csillapíthatatlanul, mezítláb táncoltam éjjel 1-től 4-ig a fapadlón olyan számokra, mint a Born Slippy és az R.e.s.p.e.c.t, egy helyes fiú - aki, N.B. a szüleivel bulizott - rámcsevegett. "Azt figyeltem, milyen jól táncolsz, aztán ránéztem a lábadra, és megállapítottam, hogy biztosan a feketelábúak törzséből származol." Nem nagyon bocsátkoztam eszmecserébe vele, csak röhögcséltünk kicsit, kiderült, hogy kellékes színházban, szégyellős a táncban, és pont 5 nappal idősebb nálam. Valamelyest vonzó volt, cuki, roma és iszonyatosan halak. Mint én.

Aztán olyan bókokat mondott, hogy tünemény vagyok, akitől ő zavarba jön, és mindig visszaült a napozóágyakra, én meg visszazúztam a parkettre. És végül a többiek felhívták a figyelmét, mikor már nekik áradozott, hogy még nem utaztam el, még itt vagyok. Erre még gyengédebben bókolt, és hogy milyen jó lenne még velem itt összefutni, dehát én egy újságíró vagyok, ő meg csak egy kellékes. Azért elkértem a számát, mert egyre szimpatikusabb volt (a sajátomat azért nem adtam volna meg). Meg a mosolya is bizdergált.

Másnap megnéztem a wiwes adatlapját, és majdnem eldobtam az egeret. Iszonyat alpári stílusban írt félmondatokat, és az a kép, jujj, gusztustalanság! Ennyit a romantikus lelkekről.

Aztán a felépülésre szánt napokban megállapítottam, hogy tényleg, milyen szép is Győr, és elolvastam azt a mintegy kétszáz oldalt, amit végre méltóztatott elküldeni az ENSZ a felvételi procedúra első lépéseként. Hurrá, hurrá. Nem kezdek befosni.

Labels: halak, ideg, tényközlés

szinamondta 9/10/2008 12:13:00 AM

0 comments

. . .