Az jutott eszembe, hogy mi volna, ha csak úgy besétálnék az Instantba.
Oké, előtte be kéne szereznem valahonnan egy UGG-csizmát, egy bundás télikabátot meg egy pár színes kesztyűt. Sálam van néhány.
Meglenne a veszélye annak, hogy annyi kósert innék meg Bakkal keverve, hogy másnap nehézkesen látnék ki a fejemből.
Vagy nem, vegyük a finomabb változatot, innék egy igazi, igazi cappuccinót mondjuk a Godot-ban. Vagy nem, innék egy forralt bort a Ráday Fecskében. Vagy mondjuk egy forró csokit, rum nélkül, a Bar Ladinóban. Vagy egy jó bort a Merlinben - van még a Merlin?
És elmennék a WAMP-ra, és legalább három órán keresztül nézegetnék bármelyik plázában. Egyszerűen MUSZÁJ vennem magamnak két-három nőies ruhát, mert megőrülök. Emellett az összes (három pár) cipőmet megette a sivatagi por, tehát lábbelit is kellene vásárolnom.
Aztán akkor is felülnék arra a biciklire, lefosom a zimankót. Felhúznám a Sugi által varrt térdvédőt, és a hetedik kerületből átbringáznék legalább a tizenharmadikig, megnéznék egy filmet az Odeonban, aztán vissza a Kiadóba, ahol megölelgetnék pár embert.
És olyan dolgokon nevetnénk, amiken csak mi nevetünk.
Na de ölelgetés egyelőre csak Tanzániában lesz, családi afrikázás éljen.
Addig meg ahh.
Labels: budapest, dolgok, én, video
0 Comments:
Post a Comment
<< Home