Néha normális vagyok, máskor nem, néha félek az élettől, máskor elhessegetem. De tényleg, ilyenkor az emberben felmerül, hogy basszameg, tényleg törékeny a mi kis valóságunk, percek alatt elillanhat, és minél több embert szeretünk, annál szarabb lehet nekünk. Persze persze, szeretni és szeretve lenni jó, de elveszteni félelmetes. Azt is tudom jól, hogy félelemben élni nem lehet, hanem minden percet ki kellene élvezni és szeretni az életet.

Mondjuk azt, hogy 2007-ben igyekezzünk törekedni e felé. Ajánlom Coelho: Az alkimistát. Ő már tudja, hogy a válasz nem 42.

szinamondta 1/25/2007 02:28:00 PM

0 comments

. . .

Nem akartam észrevenni, hogy túlélted az életed, az új nap neked újat nem adott, hogy a neked szánt testet régen elnyűtted már. Azt láttam benned, ami mindig is voltál nekem: egy szőke, göndör hajú angyal, aki az én puffogós, melankolikus fejemet egy-egy hanglejtéssel vagy szurkálódással mosolyra bírtad. Azt is figyelmen kívül hagytam, hogy a szerepeink kicsit átalakultak: én hajoltam föléd egy ideje már, mert olyan apró asszony lettél. És nem én voltam az, aki a szobában akart maradni a sétálás helyett, mint régen, hanem téged kellett noszogatni. Nem tetszettél már magadnak, hiába mondtuk, hogy szép vagy. Nehéz lett mozognod, és pár éve nem sürögtél-fogotál már, mint régen. Nem készült a mamatészta, az utánozhatatlan cérnametélt, nem mostál fel és söprögettél többet. A kaszinótojást is más csinálta helyetted, és ha mosogattál is, az inkább simogatásnak tűnhetett.

A meséid megmaradtak az utolsó pillanatig, és egyre többet emlékeztél a múltról. És elkéstem azzal, hogy rögzítsem a mókás, bátor, békebeli történeteidet! Hogyan meséljem el, ha egyszer dédunokáid lesznek, hogy hogyan bicikliztél a tucat tojással, mikor a szél fellebbentette a szoknyádat, és az összes tojás a földön landolt? Vagy amikor a négy udvarlót az utca négy sarkára rendelted oda ugyanabba az időpontba, és csalfán elbringáztál mellettük? Vagy ahogy elfogadtad a frissen felvett boltoslány csomagolási módszerét, pedig te voltál a főnök. Vagy ahogy megynerted a Márka-ladát és tévéreklám készült rólad, és ahogy beszálltál az autóba, a mozdulatról kollégáid mind elhitték, hogy régóta vezetsz, pedig sosem volt jogosítványod. A kínkeserves árvagyerek-korod, az életmentő történetek a polgáriban, a boltvezetői anekdoták, a háború, a balatoni nyarak a gyerekeiddel és még mindaz, amit a saját szememmel láttam - rekonstruálhatók? Hogyan mesélhetném el mindezt, a te hangodon és szavaiddal? Fotöly, tepszi, hokedli. Neked volt a legsimább kezed.

"Bárcsak több lenne belőlem benned." Én is ezt kívánom. Bárcsak lenne bennem több a te életszeretetedből, életrevalóságodból, vidámságodból. A nyomodba érni úgysem tudok, én, "sutyerák". Nevess, hogy mi is nevessünk veled.

szinamondta 1/22/2007 05:28:00 PM

0 comments

. . .

Öt napja vagyunk itthon, de nem volt még erőm írni. A vakációból a zord életbe hullottunk vissza, és egyelőre értetlenül bámulok ki a fejemből, amikor éppen nem a szememet törölgetem. Nagynéném ismét kórházban van, az egyetlen [my hero] nagymamám pedig tegnap váratlanul itthagyta ezt a földet. Nem értem már haza.

Szeretlek.

szinamondta 1/18/2007 10:58:00 PM

1 comments

. . .

Egyik baratlatogatasbol a masikba csoppenunk, faraszto, de kellemes. Mar csak par nap van hatra. Persze kapjuk a kerdest allandoan, hogy "es mik a terveitek?", amire a fejemben legutobb azt valaszoltam, hogy hat, szeretnek egyet kakilni, aztan forro furdot venni. Amugy tenyleg nem tudom.

Furcsa lesz ujra otthon, munkahely es kulonosebb lelkesedes nelkul. De elterveztem mar egy strategiat: ossze fogom irni, mik azok a dolgok, amiket az elkovetkezo par honapban meg szeretnek valositani. Talan egyszer kozze is teszem ezeket, vagy nem.

Holnaputan mar New Yorkban leszunk. Egy villamlatogatas erejeig.

szinamondta 1/09/2007 08:16:00 PM

0 comments

. . .

Nem volt idom es modom az internetet kulonosen surun hasznalni ugy 10 napja. A kaliforniai tartozkodas olyan gyorsan telt el, hogy szinte nehez visszaemlekezni, mit is csinaltunk - pedig minden egyes nap tele volt programokkal. Szinte olyan sokkal, hogy egy ido utan beteltem, es nem tudtam tobbet befogadni, es kiborult a bili, mint egy nagy erzelembugyor. Es akkor ujra ra kellett jonnom, mennyire edes es megerto tud lenni, es meg tudja magyarazni, hogy miert vagyok zaklatott.

Valoban sok volt a Los Angeles kornyeken toltott tobb, mint egy het: az itteni csaladdal lenni, latni D. uj unokaoccset (ajjajjajj, de edes!), es kicsit mindig ugy erezni, hogy valakinek a hatan ugralunk - nem volt sajat szallasunk, igy az elejen idegeneknel catsitteltunk (azaz neha megetettuk az otthonhagyott macskaikat), aztan a novereeknel huztuk meg magunkat. Toluk kertunk kolcson kocsit is a kirandulasainkhoz, es ok vittek ki a vegen a repterre, ami miatt mar rossz iz keletkezett sokak szajaban, azt hiszem. Utalom, mikor ugy erzem, teher vagyok.

Mindenesetre talan a legemlekezetesebb a Deep Creek - Joshua Tree kirandulas volt: az elejen lemasztunk egy patakhoz, aminek par pontjan forro termalviz folyt - a sivatag kozepen (asszem a Mojave Deserthez tartozik). Es meztelenul furdoztunk, december 30-an! Aztan tovabb a fura kinezetu fak birodalmaba, a Joshua Tree Nemzeti Parkba. Itt, a hatalmas sziklak, kaktuszok, kojotok es tabortuzek kozott, satorban toltottuk a szilvesztert! Nappal varazslatos napsutes, ejjel hideg olelt korbe. Es D. meleg teste. Es friss ismeroseinket forralt borral kinaltuk, amit mennyeinek talaltak (miutan egyikuk megkerdezte, Magyarorszag valahol Afrika foltott van?).

A sziklamaszason kivul mas kalandjaink is voltak, lattuk San Diego-t a csodas allatkertjevel es Santa Barbarat, meg az oceanra nezo hiresseg-villakat Malibuban. LA-ben pedig megneztuk a Pan's Labyrinth c. filmet, megrazo volt es szep, a tortenelem es a fantazia osszefonodasa. Es elmentunk egy autentikus sushi etterembe Little Tokyoban (LA egyik korzete), ahol otthagytuk a gatyankat, miutan az eszunket is eldobtuk az izektol. Es kaptam bokot, h milyen jol beszelek japanul, hahaha! Azt a ket szot ugye.

Most pedig Bostonban, arra varva, hogy kivel es hogyan tudunk talalkozni. Izgalmas. Nem ugyanaz, mint volt, de most is, igy is jo.

szinamondta 1/06/2007 12:34:00 AM

1 comments

. . .