Ismét elmentünk Vácra, hogy a mocsárban segédkezzünk. A változatosság kedvéért gátat kellett építeni, pontosabban megerősíteni, mert a régi szivárgott. Először nem értettem, hogy pontosan miért csináljuk, amit csinálunk, aztán kiderült, hogy egyenletesen kell ellátni a kiszáradásra hajlamos mocsarat vízzel, ezért kell a jó gát.

Viszont a módszerekkel sem D., sem én nem értettünk egyet. Teljesen szétziláltuk a Dunapartot egy 500 méteres körzetben, mert nádast vágtunk ki, meg fűzfát, meg köveket hordtunk szét, meg földet ástunk ki válogatott helyekről. Már-már az volt az érzésem, hogy több kárt csinálunk, mint hasznot, legalábbis kissé meggondolatlannak tűnt az egész. Azért bízom benne, hogy megmarad a gát. Izomláz biztos lesz holnapra, mert lapátoltam, talicskáztam, nádat vágtam, fűz ágakat dugdostam le egész nap. És még fürődtünk is kicsit a Dunában.

Volt egy sebem, amit biciklizés közben okoztam magamnak a héten. Ez ma telement sárral. Úgyhogy fogtam itthon az abszintos üveget meg egy vattapamacsot, és kitisztítottam a sebet. Nem volt más.

szinamondta 8/18/2007 10:00:00 PM

2 comments

. . .

Az előzőhöz: pedig bennem van ám valahol mélyen az a régi szina. Mélyen. És erőtlenül dörömböl és nagyon, egyre jobban szeretne kitörni. Csak nem tudja, hogy hogyan kell.

szinamondta 8/16/2007 11:51:00 PM

0 comments

. . .

Annyi bejegyzést kezdtem már azzal, hogy "annyi minden történt, és mégis olyan kevés" vagy "hogy elröppent az idő", de többet nem akarom. Hiszen az olyan, mint ha nem is írtam volna semmit. Pedig tényleg, úgy futnak egymásba a napok, hogy egy irodában ülök, majd a nap végén hazamegyek vagy találkozunk valahol, eszünk, beszélünk, iszunk a barátokkal, elmegyünk a fürdőbe, irodalmat hallgatunk, és közben azon gondolkozom, hogy mit csinálok. És valahogy irtózom is ettől a szcénától, ahol az emberek azt hiszik, hogy művészek, de lehet, hogy részben azért, mert én már letettem erről. Különben is, ki kíváncsi a leírt szövegre, ami valakinek a fejéből jött ki szórakozásból.

Pedig volt egy olyan énem, aki leült mondjuk tíz évvel ezelőtt, és csak rajzolt és festegetett, persze nem olajjal, mert az bonyolult lett volna, és szívére vette, amikor a nagymama belépett a szobába és megkérdezte, "játszol?". Aztán az egyetemen még komolyabban vettem, bár nem a rajzolást, hanem jelentkeztem a creative writing órára és sikerült, és imádott a tanár, sőt, még a három hónapos gyakornoki helyet is megkaptam. És a napközbeni folyamatos munka mellett belefért valahogyan, hogy írogassak az órákra. Igazából viszont magamba szívtam annyi érzelmet, hogy nosztalgiából tudtam olyan verseket írni, amelyek aztán megütötték a Mozgó Világ mércéjét. Azóta viszont szinte egyetlen betűt sem vetettem papírra, aminek értelme lett volna.

Pár éve olyan könnyen kiöntöttem magamból egypár strófát, most viszont úgy érzem magam, mintha egy zoknigurigát tömtek volna a számba, de jó mélyre, a torkomig. Mit tegyek, hogy kiöklendezzem, és megoldódjon újra a nyelvem?

szinamondta 8/16/2007 10:53:00 PM

0 comments

. . .

Néha azt gondolom, hogy ki kellene csavarnom több postot magamból ide, mert mások is, meg hiszen annyi minden történik. De leginkább csak folyik az élet, én meg élek bele, egyik nap után a másikra hajtva a fejem, és arra eszmélek, hogy már megint péntek van meg hétfő, és közben csak dolgozunk, este eszünk, és próbáljuk kitalálni a nyaralást.

Á.-val beszéltem tegnap skype-on, Párizs oké, de azt mondja, minden fűcsomóra húsz ember mozdul rá, nincs sehol szabad zöld. És nincs neki munkája még, talán egyetemre fog járni, hogy legyen. Becsülöm, hogy így nekivágtak és ott próbálják meg az életet.

Mondtam neki, hogy amit most csinálok, az egy means to an end és hiszen egy célért van, amit tervezek. Azt mondta erre, erős vagyok, hogy így tudom gondolni. Legbelül meg néha (néha) elbizonytalanodom, hogy ez jó-e így, meg, hogy Afrika tényleg vár-e és menjek-e.

Meg az agyam néha olyanra gondol, akire nem kellene, és beismerni is kínos magamnak. Közben belenézek D. szemébe, ami zöld sugarakkal ragyog félhold alakban, és megriadok, hogy mennyire kell ez így vele.

És ha most három évvel ezelőtt nyár lett volna, Major Jacksonnal ültem volna a forró szobában a zümmögő ventilátorok alatt, és hiphop zenét hallgatva csöndben, néha a barna szemébe pillantva firkantottam volna ide egy rímet.

szinamondta 8/01/2007 11:01:00 PM

0 comments

. . .