Ma délután elkényeztettem magam. Végre ettem egy kis sültkrumplit a kedvenc sültkrumplis helyen, mert napok óta nem áll ki a kísértés a fejemből. Aztán pedig toltam egy espresso macchiatót az Eckiben, és hallgatóztam kicsit, amikor egy velem egyidősnek kinéző lány felvételi beszélgetése zajlott a hátam mögött. Amikor megkérdezte a főnök, hogy hányban született, úgy '83-ra tippeltem. Majdnem félrenyeltem az 1988-nál. Nyolc teljes évvel fiatalabb nálam. Hogy jutottunk el idáig?

Aztán pedig bevetődtem egy hátmasszázsra, amiről komolyan hetek óta álmodozom, mert érzem, hogy az elmúlt 2-3 hónap erősen a hátamon csapódott le. A csomókat már megszámolni sem tudtam, és hiába reménykedtem a csillaghegyi (what what!) úszásokban meg a férfiemberek tenyerének erejében, a helyzet csak fokozódott. A masszőrnő közölte, hogy már van egy energiablokk is a nyakam környékén, meg hogy nem kéne hagyni idáig fajulni a helyzetet.

Nos, igen, az a múltkori Durgas-koncert rádobott egy jó nagy lapáttal a nyakamra. Most viszont jó, nagyon, bár gyúrás közben majd' berosáltam.

Még jobb csak akkor lehetne, ha jeleznének Bonnból, hogy akkor kezdjem beadatni a védőoltásokat.

Labels: ahh, én, jolly jean

szinamondta 7/28/2008 08:14:00 PM

1 comments

. . .