Az utolsó szigetes napra D.-vel mentünk ki. Csodálatos volt: nevetgélős-iszogatós-táncolós. És amikor már eléggé letörte aggályaimat az ital, a karjaiban többször is sírva fakadtam arra gondolva, hogy mi lesz velünk csütörtök után.
Délutáni pihenőmből is erre a gondolatra rezzentem ébrenlétre ma. A szívem kalimpált, a végtagjaim zsibbadtak, és iszonyatosan kétségbe estem.Labels: ahh, sad clown, tényközlés
1 Comments:
ójaj...
Post a Comment
<< Home