A tegnapi napot kidobhattam az ablakon, ismét hajnali fél hatra értem haza, és már akkor fájt a fejem. Aztán csak kóvályogtam egész nap, nem is a másnaposság miatt, hanem mert előző éjjel D. felhívott, ordítozott egyet, majd rámcsapta a telefont. Úgy értékelte ugyanis, hogy én nem értek semmit a kapcsolatból, amit a válaszlevelem is bizonyít.
Elbeszélünk egymás mellett? Azt hiszem, nem. Mindketten fájunk, és a vádaskodás egyszerűbb. Mi lesz ebből.
Viszont szerdán meglepően jót beszélgettünk a cég egyik celebritásával a Corvintetőn, majd elkísértük őket megenni a város (szerintünk) legrémesebb gyrosát. Aztán átmentünk az éjjelnappali ivóba a Jelen után, ahol S. arról faggatott, mi emlékszünk-e még a kommunizmusra. Általunk akartak fiatalodni. Azt hiszem, valamennyire sikerült is nekik, különben nem maradtak volna addig, míg a nap a szemünkbe tűzött.Labels: ahh, nyár, sad clown
0 Comments:
Post a Comment
<< Home