Kicsit félálomszerűek ezek a napok. Például a vasárnap este olyan volt, mint egy ködfátylon át nézett mozi. Elindultam sétálni ebben a rettentő, váratlan koratélben. És a korzón leültem pár percre a Vigadó előtt, és csak néztem.
Budapest gyönyörű. Gyűlölöm olykor, néha félelmet is érzek, mint mondjuk ma a Belgrád rakparton a két, ellentétes irányú, bedugult kocsisor között kétkeréken elhúzva. Viszont hiányozni fog. A Gödör mellett mikor elhaladtam, vicces módon már most nosztalgiát éreztem az elmúlt nyár, a fülledtség, a fröccsök és az egész keserédesség után.
Tegnap kiderült, hogy sokkal több ember olvassa ezt a blogot, mint sejtettem, illetve olyanok is, akik (nem olyan) furmányos módon jöttek rá. Ezúton küldöm üdvözletemet.
Apróbetű: azokba a thé-kbe tisztára bele lehetne zúgni.Labels: budapest, halak, szép, tényközlés
0 Comments:
Post a Comment
<< Home