A publikus rész: megnéztük a Random Dance-t a Trafóban, és a pontatlanságok ellenére olyan felszabadító esztétikai élményt nyújtott a koreográfia, a táncosok teste és a gyönyörűséges zene, hogy ki is buggyantak a könnyeim. Régen volt már ilyen. Persze azért most nem teljesen véletlenül.
Aztán sirályoztunk egy picit, kimondtunk kérdéseket, amelyekre mindenkit megnyugtató - és különösen, realisztikus - választ adni képtelenség. Majd átsétáltam a Szódába illendőségből, és láttam ismerősöket és a Halacskámat (tarkopasz, küzdősportos, széttetovált barátom így szólított, nem lehetett nem visszahalacskázni ölelgetés közben). Lénikével beszélgetve kijött a szájamon egy olyan, hogy milyen jó tudni, hogy itt van ő is, és bármikor láthatom.
Táncolgattunk. És otthagytam a bringámat az utcán. Ma láttam, hogy megpróbálták ellopni, mert a lánc műanyag borítását egy helyen átvágták az alumíniumig.
A keményebb sokk az volt, hogy a buszra, hazafelé tartva, felszállt a padlizsánfejű kurva. Keresztülnézett rajtam, de nem engedtem el anélkül, hogy hangosan rá ne köszöntem volna. Ajvé.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home