Amikor hazaérek este hétkor a munkából, és nincs áram, akkor meggyújtok egy ámbra illatú, kúp alakú füstölőt, és kimegyek a teraszra.

Aztán visszajövök a nappaliba, elheverek a maszáj takarókkal fedett kanapén, és sóhajtozok.

Kiszámoltam, napi 9-10 órát dolgozom mostanában. De jó ez így, mert legalább tesz valamit az ember.

Aztán bemegyek a konyhába, gyertyafénynél meghámozok egy grapefruitot, és szürcsölve eszem az édes, zamatos gerezdeket.

Majd tovább sóhajtozom.

Visszamegyek a teraszra és hallgatom a generátorokat. Nekünk nincs. Illetve van, de nem működik.

Olvasni nem volna jó, a szemem így is majd' kifolyik. A tévécsatornákat elkavarta az egyik szomszéd, amikor a szatellitját szerelte, meg hát amúgy sincs áram. Elküldök vagy öt sms-t.

Minden sötét. Fölöttem a csillagok. Látok néhány apró felhőt.

Afrikában vagyok.

Mi kell még.

Labels: afrika, ahh, én

szinamondta 3/18/2009 06:20:00 PM

0 comments

. . .