The Breakwaters

A hullámtörő igazi választóvonal.
Apály és dagály éber őre; mást nem néz,
mint ahogy a víz jön és húzódik vissza.

Csupa világos szikla az óceán szélén.
Mintha kiöltött nyelvként nyúlna
a mély kékbe, csücskében nyugalmat ígér.

Tűző napon kisétálni a végére
megvan vagy fél óra. Érthető,
ha közben a mederbe kívánkozom.
(Az érdes kő-ösvény a talpnak túl sértő.)

A legjobb apálykor menni és leugrani.
így is teszek, és az iszap hangtalan
nyugtat. Talpamat merítem vidám kéjjel
a sötét masszába, amit a víz elhagyott.

A léptek nyomán fel-felszüremkedik
a tenger-talaj maradék nedvessége.
Lábujjak találkoznak kagylókkal,
más aprósággal, amit a víz el nem mosott.

Idelentről a hullámtörő még szilárdabb,
anyag és szerkezet állandósága.
Üde kiegészítésként a távol zöld fái
és homokdűnéi színes csodamesék.

Ahogy az iszapban caplatok, az óceáni szél
ragacsa a hajamba kap. A levegő sűrű
és sós, és lomha kedvessége körülfog.

Ha vízicsiga lennék, én is itt maradnék
és az apálynak simán ellenállnék. Mert
várnék, hogy egyszer minden úgy lesz, mint rég.




szinafotó. akkor

Ezt a postot Leonihlette. A versem megjelent a novemberi Mozgó Világban.

szinamondta 11/29/2005 09:20:00 PM

0 comments

. . .

Még most is majdnem remegek, közben meg röhögök. Kicsit gyorsan bringáztam a munkahelyemre, ahogy szoktam: a zebránál, ha piros van, csak lassítok, és a gyalogosokat kikerülve megyek át. De tényleg vigyázok! Csak éppen most egy egyneruhás rendőrt akartam kikerülni, aki rám kiáltott, hogy talán álljak meg. Lassítottam. Álljon már meg! Oké.

És megkezdte a fejmosást. Hogy mégis mit képzelek, piros van, és ráadásul egyenruhás rendőr, nem kéne megállni? Ú, de. Kérte a személyimet, lakcímkártyámat, jól megnézegette, majd elővette a csekkfüzetét, és dörgedelmesen azt mondta: mit szólna hozzá, ha most kitöltenék magának egy csekket?!

Ilyen esdeklően asszem, rég nem néztem. Mondtam, teljes mértékben igaza van. Akkor mondjuk kicsit csodálkoztam, mikor közölte, hogy ha civil embernek nem áll meg, nem érdekelne, de így, hogy egyenruhásnak... ez fáj! - mondta. De elengedett...

Tanulság: biciklistársaim, egyenruhás five 0 láttán ne hajtsunk át a piroson!

szinamondta 11/28/2005 11:56:00 AM

0 comments

. . .

Kötelező a részvétel, ha mondom!

Olyanok a napjaink, hogy például elindítom a mosást, de észreveszem, hogy az ingének a nyaka kicsit koszosabb a kelleténél, és ezért megdörgölöm kézzel. Aztán miután büszkén mutatom, alig győr dícsérni, hogy én vagyok a legédesebb.

A családi trófeás (ahhh, fáj a teli hasam! még hogy egy vegetárius - mert helyesen így lenne magyarul - nem lakhat jól?!) ebéd után sétáltunk egyet. Felfedeztünk pár utcával lejjebb egy játszóteret, amiben van egy rámpa is. Szóval, majd ha újra szép lesz az idő, mehet gördeszkázni. Séta közben, mivel kicsit meg vagyok fázva, elkezdett folyni az orrom, de kifogytam a zsepiből. Mire ő: használd a kabátujjamat. Én persze kétkedve néztem rá, de ő csak tartotta felém, jó, ne fújd, csak törölgesd, úgyis ki akartad már mosni.

És így összeértek a szálak. Elfogadtam.

Meg Amerikába is megyek.

szinamondta 11/27/2005 08:31:00 PM

0 comments

. . .

Ő a legédesebb!

"Hey love,
just wanted to say that i had a lovely lunch of the soy/carrot thing, the pea soup, and the ZOURKRAUTe salad that you made and it was nagyom nagyom finom volt!

puszi
d"

szinamondta 11/25/2005 02:54:00 PM

0 comments

. . .

Megjöttünk Párizsból. Jó volt. Finom a quiche. Ezt eddig is tudtam. Gyönyörű az építészete (mármint nem a lazacos-spenótos tojásfelfújtnak), és meglepően tiszta, az ellenkező híresztelésekkel ellentétben. Drága. Viszont ki lehet cselezni a metrón a korlátokat, de erre úgy kellett rájönnünk, hogy az érvényes jeggyel sem engedett át.
Az interjúk mentek. Elfáradtam. Nem akarok dolgozni, pláne nem gondolkozni.
És csak egyszer veszekedtünk, akkor is félig félreértésből.
Le kell feküdnöm aludni. Nemsokára jön a Mikulás.

Nyerjek egy ösztöndíjat.

Verseny: tud valaki ennél hülyébb bejegyzést?

szinamondta 11/17/2005 11:11:00 PM

0 comments

. . .

Teljesen beleborzongtam, hogy mennyire kicsi a világ. Jött az alapítványhoz egy gyakornok lány, Boston mellől. Kérdeztem, hova járt suliba. Mondta, Dartmouth, mire elismerően bólogattam. Mentegetőzött, hogy az kicsit suli, nem szokták ismerni. Mondom, dehisz az Ivy League. Később megkérdeztem, nem ismeri-e Erin Schlumpf-ot. Erre ő: "Az a lány, aki Provincetown-ban volt és nagy kreatív író? Úgy néz ki, mint Uma Thurman?" Abban nem vagyok biztos, hogy mennyire umás, de teljesen lepadlóztam, hogy valaki, akit tök véletlenül fútt felém a szél az óceán túlpartjáról, ismeri a két évvel ezelőtti lakótársamat. Beszarás.

Más kérdés, hogy fent említett Joanne-t a volt témavezetője korábban azért nem engedte Magyaroszágra, mert "a keleti blokk nagyon veszélyes és elmaradott". Nyasgem.

D. isteni zöldséges tofus vacsit csinált. A titok nyitja, hogy bors helyett fahéjat tett bele. Másodszor. Mondom, szereti a nevemet. :)

szinamondta 11/07/2005 11:03:00 PM

0 comments

. . .

Annyira gyorsan telnek a napok, ma alig tudtam megmondani Ninának, mit is csináltam a héten. Sok a munka, úgy érzem, állandóan le vagyok maradva valamivel, de a legrosszabb, hogy az írásra nem marad idő egyáltalán.

Kezdjük belakni az albérletet, vettünk kereteket D. fotóihoz, és már fel is raktuk őket. Kedden lesz a szülinapja és akartam meglepetéspartit szervezni, de csütörtökön Párizsba megyünk és készülnöm kell rá. Interjúznom kell, jajj, de nem akarom, inkább csak sétálni és múzeumozni szeretnék. Nem kell félteni a lázongások miatt, előre mondom.

Mos Def és Kweli decemberben új albumot ad ki, peep their live performance. Ja, és ma ment le az első Boondocks rajzfilm az adultswimen, kár, hogy itt nem lehet fogni. Most ennyi, muszáj aludnom valamennyit. Különben is, mostanában nem írok ide vicceset egyáltalán. Tessék inkább Ludas Matyit venni.

szinamondta 11/07/2005 01:12:00 AM

2 comments

. . .