szinamond

2007/03/29
Napok óta megy az aggódás. Vagyis az előtte is megvolt, de most fokozott mértékben. Ugyanis Lucifer, aka Luci, aka Kyle, a remeterák, nem akar megmozdulni.

Na jó, azért annyit csinál, hogy beljebb húzza az ollóját. De alig mászkált az utóbbi napokban. Igyhát kénytelenek voltunk feltúrni a netet információ után kutatva: vajon mi lehet a baj. Kistestű állatunk (szülinapi szerzemény Soogtól) több gondoskodást igényel, mint sejtettük. Először is, 70 %-os páratartalmat, meleg levegőt és főképpen: társakat. Miután tegnap este játszottunk vele úgy fél órát, egész mozgékony lett. Csakhogy megtudtuk, hogy tengeri vízben szeret lenni és azt is inná. Nos, ez nekünk eddig nem volt (ez a mai misszió).

Egyébként a héten kétszer hoztam szokásos formámat. Vettünk egy akváriumot (crabitatnek hívjuk), de ugye ahhoz, hogy elég párás és meleg legyen, kitaláltam, hogy melegítsük alulról gyertyával. Ez jó ötletnek is tűnt, kivéve, hogy az akváriumüveg nem hőálló. Ergo hárompercenként át kellene helyezni a gyertyát. Én ezt nyilván elfelejtettem, szóval ripsz egyik nap, ropsz másik nap, és most már az egyik sarkától a másikig fut a pókhálós repedés a vadiúj akváriumnak. Éljen az a hatalmas eszem.


szinamondta 3/29/2007 09:29:00 AM


0 comments

. . .
2007/03/26
"Ennek értelmében, ha az ország komoly bajban van – és kétség ne legyen, éppen abban van –, arról elsősorban az elit tehet. Egyszerűbben: a fejétől bűzlik a hal. A mi halunk feje pedig rettentő büdös, mert még 1981-ből való."

Talán igaza van
ennek a cikknek...


szinamondta 3/26/2007 10:02:00 AM


0 comments

. . .
2007/03/22
Már át voltam fagyva kicsit a pár órás lassú járkálás és nézelődés után. De amikor megláttam az ablakban azt a cipőt, elkapott a képzeletem. Annak a fél pár cipőnek ugyanis egyénisége volt, stílusával kitűnt az összes többi közül.

Volt egy pár centis sarka, de nagyon kényelmesnek látszott. Elől egy vékony pánt dobta fel, talán még egy kis gomb is volt a szélén. Igazából leginkább a színe fogott meg: a kedvenc színem, a lila volt az, vagyis inkább bordóslila lehetett. Elképzeltem, ahogy egy huszonhárom, huszonöt éves fiatal lány libben végig az utcán ebben az új cipőben. Hosszú szövetkabátban, helyes kis fekete-fehér kalapban, ami alól kilógnak az ondolált, szőke fürtjei. Határozott léptekkel jár, és mielőtt befordul a sarkon, a válla fölött visszapillant a kedvelt kávézó ablakára. A szemében szikra csillan és üde mosoly játszik az arcán.

Mikor néhány hét múlva elmegy ugyanennek a kávézónak az ajtaja előtt, még mindig a bordóslila cipőt viseli. Már megjelent a felső részén néhány apró ránc, ahogy hajlik a finom lábon. A lány kezében most van egy koffer is, amibe csomagolt hajkefét, zsebkendőt, a naplóját és pár szem almát. A hosszú drapp kabátján bal oldalt egy csillagot hord.

Jónéhány évvel később a cipő többezer, különféle formát, színt és méretet öltő társával együtt az auschwitzi múzeum kiállítóablakába került. Rám nézett, és mesélt.


szinamondta 3/22/2007 10:16:00 AM


2 comments

. . .
2007/03/10
Tegnap este titkosítottam ezt itt. Aztán jött a három darab után még két levél meg egy éjszaka, meg a születésnapom ma, és gondolkoztam. Ha leveszem a blogomat, azzal elismerem, hogy igen, egy önző, művészieskedő, az önkifejezést (vagy amit annak gondolok) mindennél előbbre helyező, depressziós (vigyázat, ez egy orvosi fogalom), beforduló, másokra abszolút nem nyitott, meggondolatlan, nem egyenes, békesörözésre semmi esetre sem méltó álságos perszóna vagyok.

Nem szeretnék az lenni. Nem hiszem, hogy az vagyok. A szinamond pedig annál többet érdemel, hogy egy köremailekben levezetett konfliktus elkeseredett következtetéseként kivégezzem. Nem végezlek ki, szinamond.

Négy éve írlak. Te tanítottál meg kifejezni magam úgy, ahogy teszem. Kinyitottál előttem egy ajtót, mint Amerika a bolgár Valentin előtt. Valentin azt mondta nekem, hogy addig egy dobozban élt, és mintha egyre több fény áradna be, mióta nyitva a doboz ajtaja. Valentin azóta meghalt. Belefulladt a folyóba, amit valószínűleg részegen próbált a harvardos fickókkal átúszni.

Azóta rájöttem - bármennyire is nehezen vállalom fel -, hogy amit a legszívesebben és valószínűleg a legjobban csinálok, az az írás. És kibaszott nehéz ezzel együtt élni. Azzal is, hogy valószínűleg soha nem fogok ebből megélni, és talán egy-két hónap múlva ismét úgy döntök, hogy meg sem próbálom. Hogy sosem leszek író. Vagy az is lehet, hogy semmi sem leszek. Csak jó ember akarok lenni, bármennyire is sikerült elhitetnetek velem, hogy egy szemét dög vagyok.

Nem kérek bocsánatot. Nem dacból, hanem, mert nem értitek meg, hogy ez nem rólatok szól, és nem becsméreltelek titeket. A szinamond rólam szól. Mert igen, basszameg, Piroska én vagyok.

Labels:



szinamondta 3/10/2007 04:07:00 PM


1 comments

. . .
2007/03/09
Szóval az a bizonyos korábbi bejegyzés körüli belharcok odáig vezettek (mint sejtettem), hogy a szinamondot titkosítom. Egy új fázis kezdete. Nem örülök cseppet sem.


szinamondta 3/09/2007 07:26:00 PM


0 comments

. . .
2007/03/08
Azt hiszem, tavasz van. A féfiakban (meg a nőkben is?) kezd talán felélénkülni a nemi vágy.
Gondolom ezt abból is, hogy egy két vagy több éve nem látott ismerősöm elkapott a wiwen. Hogy merrefelé űrhajózom, kifelé vagy befelé. Meg, hogy biztos ezért nem futunk össze.

Egy másikkal viszont összefutottam A MAGAZIN sajtótájékoztatóján, amire mellesleg meghívás nélkül mentem el, noha nyár óta írok nekik cikkeket. (Ehelyütt most nem térek ki a szabadúszók honi megbecsülésére.) Szóval a csávó egy ker. tv-nél főnök, együtt jártunk iskolába, és öltönyben jár és kellemetlen a lehellete. Aztán írt a wiwen. Gratulált. D. szerint meg akar dugni.

Aztán ma meg csörög a telefonom. De nem akartam felvenni, nem és nem! (Nem a volt főnököm volt az, hál' istennek. Szar rájönni, hogy egy kalap doodoo az intézmény, ahol másfél évig, anderthalb jahr, dolgozott az ember. Erről is máskor.) Hát M.fej volt az, aki nyomta a rizsát a Yonderboi interjújáról megint tíz percig. Keressek valami lakberendezőt, aki mindezt a helyére rakja?

Kedves férfiak, remélem, egyikőtök sem olvassa a fenti sorokat.

Csajok, nyomjátok a sztoriaitokat.
Ide.
Tudni akarom, hogy ti kiknek írogattok miket.


szinamondta 3/08/2007 05:54:00 PM


0 comments

. . .
Köszönöm a kommenteket a kettővel ezelőttihez. De ezúton is szeretném felhívni Piroska asztaltársainak figyelmét, hogy az a bejegyzés nem róluk, és nem ellenük szólt. Hanem Piroskáról.

This was a disclaimer. Menjetek békével.


szinamondta 3/08/2007 05:53:00 PM


0 comments

. . .
2007/03/06
Nemcsak a szép almazöld színű, antikos kávédarálót lúzerkodtam el.

Hanem nem megyünk Marokkóba se, Tunéziáról is rohadtul lemaradtunk, és most még a krakkói 1 forintos volánjegyről is. Igy jár, aki sokat vár. Elegem van a folyamatos nézegetésből, tökölődésből, nemtudjukhogyanleszből.

Ja, hogy vegyem kezembe az irányítást? A vége az lesz, hogy egyedül megyek el Bivalybasznádra ökofarmozni.


szinamondta 3/06/2007 01:00:00 PM


0 comments

. . .
2007/03/01
Piroska várakozással tekintett az este elébe. Egy új helyen találkozott régi barátokkal, illetve, miután végiggondolta, inkább talán ismerősöket mondott volna. Délután volt egy megbeszélése is, amire kerékpárral érkezett - milyen kellemes volt az enyhe időben tekerni a pedált, és azt gondolni, hogy a mögötte várakozó autósok szeme biztos fennakad a magassarkú, piros csizma láttán.

Előbb érkezett, mint a többiek, és mivel az asztalfoglalással félreértés történt, lehuppant a sarokban álló asztalhoz. Igazából hasonló helyet képzelt el a Farger név hallatán, a Szabadság-téren: amerikás szendvicsek, amerikás árakkal. Pontosabban, az amerikás szendvicsekkel kapcsolatban kétellyel élt, és miután néhány perccel később kijött a kedves pincérfiú, rá is kérdezett a bagel méretére. "A bagel egy körülbelül ekkora, zsemleméretű szendvics, és lyuk van a közepén. Három féle van, szezámmagos, hagymás és sima" - mondta el kissé zavarban a pincér. Jó, gondolta Piroska, a lyukról tudok, de itt is csak egy szelet paradicsomot tesznek bele, mint a Múzeum körúton, és olyan lapos, hogy szánalmamban bele sem akarok majd harapni?

A többiek is megérkeztek. A nyakkendős diplomata, az öntudatos reklámproducer és a simulékony ügyfélkapcsolati munkatárs. Négyesben átültek egy másik asztalhoz, amelynél kissé szorongva fértek el, és melynek, hogy ne billegjen, PestiEsttel volt kitömve a lába. A capuccinót kávékülönlegességnek nevezték és a kisadag 380 forintot kóstált.

Vidám társaság volt. Megállapodott szakemberek, és Piroska. Nosztalgiázás az amerikai egyetemi évekről, sztorizgatás munkával kapcsolatban, futóverseny Bécsben, kirándulás Noszvajon, ja, Piroska, gyere te is, tették hozzá minden tizenkettedik mondathoz udvariasan. Piroska nem akart menni. Talán nem is tudott volna, nem mellesleg pedig a külsőségektől eltekintve (ő is szépen fel volt öltözve és a szeme is ki volt festve) teljesen kilógott a csapatból. Ő volt az, akinek semmi konkrét elképzelése nem volt arról, hogy mit csinál most (várakozó állásponton vagyok, mondja általában) és, hogy mit fog csinálni később. Munkanélküliként és szabadúszóként tengeti mindennapjait.

A pincér többször visszajött, és mikor végre rendeltek, nem ajánlotta fel a háromféle bagel közötti választási opciót. Majd Piroskának beigazolódott a félelme, a lazacos bagelt összesen nyolc apró harapással el lehetett pusztítani. És ahogy a többiek beszéltek, ő csak távolodott, távolodott, mint Chagall kék hegedűse, és szinte már fél testtel kint lógott a Zoltán utcában, a lelakatolt kerékpárját a fánál felejtve.

De maradnia kellett még, a pincért kémlelve, aztán érte még egy meglepetés. Jött volna a számla, de a pincér rákérdezett, hogy egybe vagy külön számolhatja-e, és Piroska, a közepesen csóró, rávágta volna, hogy egybe. De mindhárman gyorsabbak és logikusabbak voltak nála, először a reklámproducer, majd gyorsan utána a diplomata, és végül a simulékony ügyfélkapcsolati munkatárs kiáltott fel, hogy külön. Ezután felöltöztek, a kasszához fáradtak, és külön-külön fizettek.

Aztán Piroska eloldozta a kerékpárját, felrakta a lámpásokat és elindult. Nem tudta, hogy hová. Merre.


szinamondta 3/01/2007 09:27:00 PM


3 comments

. . .





This page is powered by Blogger. Is yours?