A családi, füredi napozás végén a viszonylag nag dugóban hazafelé olyan büszke lettem a húgomra. A piros lámpánál kipattant a sofőrülésből, hogy ő akkor most odamegy az előttünk álló kocsihoz és kábé kirángatja belőle a sofőrt. A nő ugyanis amellett, hogy telefonálva cigarettázott, és véletlenül sem engedett be minket, lazán kihajítota az ablakán az elvégzett csikket. "Elnézést, ez közterület, és a csikknek nem itt a helye, hanem a hamutartóban. Amúgy pedig köszönöm, hogy nem engedett be, pedig feltartottam vele egy egész kocsisort" - közölte vele a lehúzott ablakon keresztül, visszafojtott, zúzó dühvel. Go, girl.

Amúgy pedig Almádiban, a mólón megszállt valami teljes béke. Mind a négyen hajítottunk a vízbe egy-egy szál kis, fehér virágot. A nagymamám pedig apró, kis halak képében válaszolt, hárman is kiugrottak apró ficánkolással üdvözölni minket. Mikor hazaértünk Győrbe a hatalmas vihar után a letépett ágakkal kirakott úton, kettős szivárvány fogadott a ház fölött. Nagyon hiányzik mindig, de különösen mostanában.

Labels: ideg, nyár, öko, szép

szinamondta 7/13/2008 11:02:00 PM

0 comments

. . .